Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
AZ EQYHÁZJOGI IRODALOM ÚTJA 359 A nagy lendületű XIX. sz.-beli egyházjogtudomány azonban nemcsak itt hozott fontos eredményeket, hanem a szisztematika és a dogmatika terén is. Képviselői a korabeli jogtudomány nívóján állva, az újabb időknek megfelelő rendszer alapján éles jogászi elmeéllel boncolták az anyagot. A történeti iskola szellemében Eichhorn,1 majd Jacobson1 2 dolgozzák át az egyházjogot és nyitják meg a fényes, az egész európai kanonisztikát bámulatbaejtő tudósok sorát. Amily értéket Hugo, Savigny és Puchta a világi jog számára jelentettek, ugyanazt a súlyt jelentik az egyházjog számára a protestáns Eichhorn, Richter, Friedberg, Hinschius és a katolikus Walter, Philipps, Schulte, Freisen. Ma már megfelelő távlatból tudjuk ennek a fellendülésnek a jelentőségét lemérni. Ez a korabeli tudományok között elfoglalt kiemelkedő szerep olyan tekintélyt és jelentőséget biztosított disciplinánk- nak, amely a távolabb állók csodálatát is kiváltotta. Nem áll távol az igazságtól az, aki magát a Codexet is részben e virágzó egyházjogi tudomány eredményének tekinti.3 Paradoxul hangzik, de a múlt század egyházjogi irodalma éppen a reformáció országában mutatta fel a legnagyobb teljesítményt, ahol csillogó elmék sora és köztük nem utolsó sorban éppen a protestáns tudósok, igyekeztek évszázadok múlva a világ előtt bebizonyítani a Corpus Iuris Canonici jelentőségét. Jelszó és valóság lett a «Germania docet». Ha a német protestáns egyházjogászok műveiben nem egyszer, különösen a német kultúrharc idején, egyházellenes tendencia meg is nyilvánult, nem lehet elvitatni, hogy alapjában véve sok kérdés feltárását elindították és tisztázásához hozzájárultak, az egyházjog tudományát hatalmas lépéssel vitték előre. A túlzókat leszámítva, nem egy közülük megértést mutatott az egyházzal szemben. Részben az ő javukra irható, hogy a XIX. sz. domináns szerepet biztosított az egyházjog tudományában a németeknek. Az említett Corpus Iuris Canonici kiadások mellett, hogy a német protestáns tudósok munkáira csak rámutassunk, Hinschiusnak köszönhetjük az álizidori gyűjtemény kritikai kiadását,4 Stutznak a beneficialis jog történeti alapjainak feldolgozását.5 A katolikusok egy- időben hátramaradtak a protestánsokhoz képest a források tanulmányozásában. A konvertált Maassen, a később ókatolikussá lett Schulte, 1 Grundsätze des Kirchenrechtes der kath. u. der evang. Religionspartei in Deutschland Göttingen. 1831—1833. 2 Bde. 2 Kirchenrechtliche Versuche zur Begründung eines Systems des Kirchenrechtes. 1833. 3 Sägmüller, id. m. I. 16—17. 1. Pöschl, id. m. 60 I. 4 Decretales Pseudo-Isidorianae et Capitula Angilramni. Lipsiae. 1863. 6 Geschichte des kirchlichen Benefizialwesens von seinen Anfängen bis auf die Zeit Alexanders III. Berlin 1895; továbbá: Die Eigenkirche. Berlin, 1905.
