Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 251 ószövetségi színezetű és az erősen kiélezett kölcsönösségi viszonyon («do ut des») alapszik. A megváltó Krisztus alakja háttérbe szorul a Szűzanya és a szentek tarka csapata mögött. A hittételek finom megkülönböztetései, világos fogalmai és gondolatmenetei nem valók az igazi lelki elmélyedésre képtelen nép számára.1 Nem sokkal jobb véleménnyel van az ugyancsak protestáns l’Houet sem a «parasztegyház dogmatikájáról».1 2 Nem egészen egyeznek meg a valósággal és így a katolikus állásponttal a protestáns Koch György könyvének egyébként értékes idevágó fejezetei sem.3 Általában meglehetős könyvízűség és erős racionalizmus jellemzi a protestáns irány ezirányú munkáit, míg a katolikus kutatók — érezve a népi vallásosságra vonatkozó eddigi gyűjtések és megfigyelések elégtelenségét — egészen új szempontok szerint csak megbízható és tényleg átélt anyagot gyűjtenek, s így a nép hitéletével állandó tevékeny kapcsolatban vannak. Már Weigert József is így járt el,4 de az ő eredményeit jóval meghaladják a gyökeresen katolikus és éppen ezért egyre több sikert elérő Schreiber-iskola tagjainak, köztük elsősorban magának Schreiber Györgynek5 munkái. Természetes, hogy egyelőre még nagyon sok a nehézség és a hiány, mégpedig éppen a legfontosabb dolgokban. Így például nincsen pontosan meghatározva a primitív vallás és a néphit fogalma sem. Sok kutató hajlik arra, hogy a néphitet a mágiával vagy a babonasággal azonosítsa és így az igazi népi vallásosság alól kirántsa a talajt. Mások teljesen mellőzik az isteni kegyelem megvilágító és segítő működését, mely által a primitív ember is alkalmas lesz az igaz vallás, az egyisten* hit befogadására, ha még olyan anthropomorph módon is. Vannak olyanok, akik külső hasonlóságok alapján legtöbb keresztény népszokásban és népi hiedelemben pogány mágikus maradványokat látnak. Sok esetben jogosult ugyan ez a feltevés, de legtöbbször nem. Az ilyen bonyolult kérdéseket csak lelkiismeretes történeti vizsgálattal lehet eldönteni, amire Dölger folyóiratában (Antike und Christentum), a Jahrbuch für Liturgiewissenschaft köteteiben, Veit Lajos kitűnő könyvében6 stb. sok jellemző példát találhatunk. Az erkölcstan művelői számára rendkívül vonzó feladat a népi 1 Rump), i. m. 16—35. 1. 2 A. l’Houet: Psychologie des Bauerntums. Tübingen, 1935,3 197—227. I. 3 Georg Koch: Die bäuerliche Seele. Berlin, 1935, 73—84., 145—199. 1. 4 V. ö. például «Religiöse Volkskunde» című művének 14—63. lapjait. 6 Hogy csak a legújabbakat idézzük : Georg Schreiber: Volksreligiosität im deutschen Lebensraum : Volk und Volkstum I (1936), 36—68.1. — Deutschland und Spanien. Düsseldorf, 1936 (= Forschungen zur Volkskunde, 22— 24. sz.). — Deutsche Bauernfrömmigkeit in volkskundlicher Sicht. Düsseldorf, 1937 (= Forschungen zur Volkskunde, 29. sz.). 6 Volksfrommes Brauchtum und Kirche im deutschen Mittelalter. Freiburg i. Br. 1936. Az ebben felhasznált nagy irodalom szempontunkból külön figyelmet érdemel.
