Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
252 KARSAI GÉZA erkölcsvilág legfőbb irányítóinak, a sokévszázados hagyománynak, a szokásoknak és a közösségi szellemnek a vizsgálata. Külön figyelmet érdemelnek a paraszti erkölcsiség forrásai : a vallás (vallásos szokások), a család (családi szokások), a munka (munkaszokások). A népi erkölcsvilág alapvető fogalmait : mit tart a nép erénynek, mit bűnnek ; ismeri-e a bűntudatot ; önmagáért szereti-e az erényeket ; miként vélekedik az egyes parancsolatokról, főként a magántulajdonra, a közösségi, a családi és a nemi életre vonatkozókról stb. szintén fontos átvizsgálni a vallásos néprajz szempontjából. Az erkölcsiség terén figyelhető meg legjobban, hogy mennyire megfelelnek az Egyház erkölcsi és szociális rendelkezései a népi együttélés természetes igényeinek. Amit Rumpf mond1 erről, hogy a kereszténység és az Egyház a maga szociális törvényeivel és parancsolataival csupán szentesíti, törvényesíti azt, ami a rendezett emberi együttélés természetéből amúgy is következnék, az teljes megtagadása az erkölcsiség természetfölötti eredetének. Annál szebbek Weigert fejtegetései,2 melyeket ez a többévtizedes lelkipásztori múltra visszatekintő derék bajor plébános mint tapasztalatai és tanulmányai érett gyümölcsét közöl velünk. Egyelőre persze még nem lehet átfogni a népi erkölcsiség óriási tárgykörét, mert az eddigi kutatás (Weigerttől eltekintve) vallásos néprajzi szempontból elég mostohán kezelte ezt az anyagot, s inkább a kultuszra vetette és veti még ma is a súlyt. Pedig népünk jövője érdekében nem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyen erkölcsnéprajzi részletkutatások döntő fontosságát. A legfőbb nehézséget talán az okozza, hogy a kellő mélységű erkölcstani és néprajzi műveltség az elengedhetetlenül szükséges hosz- szabb lelkipásztori (főként népgyóntatói !) tapasztalatokkal csak nagyon kevesekben párosul. Az ilyenirányú papi munkaközösségek sikerrel oldanák meg, egyelőre talán szűkebb területre korlátozva, a kérdést. A történeti távlat persze ezen a téren is elengedhetetlenül szükséges. Népünk vegyes faji összetételének, a török, szláv és a germán erkölcsiség beütéseinek, a tatár és a török megszállások rombolásainak, a hitújítás, a felvilágosodás, az anyagelvűség, a világháború, a kommunizmus és egyéb tényezők hatásának ismerete sok tévedéstől óvhatja meg a népi erkölcsiség mai kutatóját. Történeti irodalmunk régibb és újabb kutatásai kitűnően'hasznosíthatók ezen a téren is. A majdnem áttekinthetetlen nagyságú hittudományi és épületes irodalomban, különösen a folyóiratokban, szintén sok, eddig csak kis mértékben értékesített anyag pihen. Az egyhdzjog és a néprajz kapcsolatai is rendkívül számosak. Különösen a jogtörténetre vár nagy szerep a népi joghagyományok és jogi nézetek eredetének, jelentésének és az egyházi jogéletbe való 1 I. m. 36—55. 1. 2 I. m. 64—108. 1., továbbá Das Dorf entlang. Freiburg i. Br., 1923,3-5 163—435. 1.
