Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: Mózes a középkori misztikusok és az ókori filozófusok megítélésében
MÓZES A KÖZÉPKORI MISZTIKUSOK ÉS AZ ÓKORI FILOZÓFUSOK MEGÍTÉLÉSÉBEN. 1. Mózes mint filozófus. «Ha az Istenhez közeledni akarunk azon az úton, melyet a tudósok «via remotionis»-nak neveznek, akkor legelőször tagadnunk kell minden testi és érzékelhető határozmányát és minden elképzelését, azután minden fogalmi meghatározását is ; végül még a létezést is, abban az értelemben, amelyben ezt a teremtett tárgyaknak tulajdoníthatjuk. így jutunk el leginkább a jelen, halandó életünkben az Istenhez, amint Dionysius mondja. És ez az a sötétség, melyben az Isten van és melybe belépett Mózes, amint olvassuk az Írásban (Exod. 20, 21) és melyen keresztül eljutott a megközelíthetetlen világossághoz.» Ezt mondja, Aquinói Sz. Tamás gondolatait felhasználva, a de adhaerendo Deo című könyv szerzője a XV. században.1 Mindnyájan ismerjük a középkori misztikának ezt a felfogását, melyszerint Mózes nemcsak a legnagyobb próféta, az Istentől rendelt törvényhozó és az Isteni parancsolatok hirdetője, hanem egyúttal a legnagyobb misztikus is, aki belemélyedett abba a homályba, mely az Isten lényegét eltakarja és épp azáltal, hogy az Isten lényegének teljes felfoghatat- lanságát és érthetetlenségét belátta, eljutott az Isten közvetlen meglátásához. Ez régi felfogás ; már Nyssai Sz. Gergelynél azt olvassuk (In Cant. Cant. horn. XI. M. P. G. 44, 1000): «Mózesnek legelőször fényességben jelent meg az Isten (t. i. az égő csipkebokorban), de amint előrehaladt és tökéletesebb lett, az Istent ködös homályban látta ; ebből azt tanulhatjuk, hogy az Istenről szóló hamis és téves felfogásoktól való megszabadulás a sötétségből a világosságba való átmenet ; de amikor jobban belemélyedünk az Isteni titkokról való elmélkedésbe, mely minket a látható dolgokon keresztül a láthatatlan isteni valóság felé vezet, akkor ez, mint valami felhő, eltakar előttünk minden látható dolgot, hozzászoktatva minket a láthatatlan dolgok szemléletéhez. 1 Quando in Deum procedimus per viam remotionis, primo negamus ab eo omnia corporalia et sensibilia et imaginabilia ; secundo etiam intelligi- bilia ; ad ultimum hoc ipsum esse secundum quod in creaturis remanet. Sic quantum ad statum viae pertinet, optime Deo conjungimur, secundum Dionysium. Et haec est caligo quam Deus inhabitare dicitur ; quam Moyses intravit, ac per hanc ad lucem inaccessibilem pervenit. De adh. Deo. cap. 9.
