Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZI JAVADALOMBETÖLTÉS SZABÁLYOZÁSA 71 állam vagy a községek közreműködése nélküli szabad betöltését, kivéve, ha a bajor, a porosz és a badeni konkordátumok más intézkedést tartalmaznak, ezek a konkordátumok érvényben maradnak. Eszerint a püspököket minden korlátozástól mentesen a pápa nevezi ki, kivéve Bajorország, Poroszország és Baden területét, ahol az illető konkordátumokban megszabott választási rend marad érvényben. További kivétel még, hogy a német birodalmi konkordátum a badeni konkordátum rendelkezéseit érvényesítette a freiburgi érsekséghez tartozó, de Baden területén kívül fekvő püspökségekre, továbbá a Szentszéknek közvetlenül alárendelt meisseni püspökségre. A kinevezési bullát a birodalmi konkordátum érvényességének a területén csak akkor állítják ki, ha az illetékes helytartó kijelenti, hogy a jelölt ellen nincs általános politikai kifogás. Húsz nap eltelte után a kormány hallgatását a Szentszék úgy értelmezheti, hogy a jelölt ellen nincsen kifogás. Az osztrák konkordátum 4. pontja is biztosítja a Szentszék püspökkinevezési jogát és előírja, hogy széküresedés esetén a megyéspüspökök egy hónapon belül névsort terjesszenek a kánonilag alkalmas jelöltekről a Szentszék elé. A kinevezésnél a Szentszék a felterjesztett névsorhoz nincs kötve. Az érsek és a püspök (valamint az utódlási jogú koadjutor) kinevezése előtt a Szentszék meggyőződik arról, nincs-e a jelölt ellen általános politikai kifogás. Ha a kormány 15 nap alatt nem nyilatkozik, a kinevezés nyilvánosságra hozható.1 Ha a politikai megbízhatóság kérdésében a Szentszék és a kormány között nem jött létre megegyezés, a badeni konkordátum rendelkezéséhez hasonlóan a püspökséget a Szentszék szabadon tölti be, illetőleg nevezi ki az utódlási jogú koadjutort. A salzburgi érsekség betöltésénél a konkordátum érvényben hagyta azt a régi szokást, hogy a Szentszék három jelöltje közül a káptalan választ. A salzburgi érsek ama privilégiumát azonban, hogy alárendelt (suffragán) püspökeit ő nevezte ki, a konkordátum nem hosszabbította meg. A konkordátumban még átruházott formában sem látjuk viszont az osztrák császár régóta gyakorolt ú. n. főkegyúri jogát, amit az 1855. évi konkordátum 19. pontja megerősített. Pedig a konkordátumot már Dolfuss katolikus Ausztriája kötötte, de Ausztria még sem kapta meg még a prezentálás formális privilégiumát sem, amit a Szentszék a portugál köztársaság elnökének (igaz, hogy Kelet-Ázsiában) még engedélyezett. A salzburgi érsek választását azelőtt szintén az osztrák császár hagyta jóvá, most ezt a jogot is magának tartotta fent a Szentszék. 1 Érdekes, hogy amíg a portugál konkordátum szerint a kormány válaszára két hónapig kell a Szentszéknek várni, ez a határidő a német birodalmi konkordátumban 20, az osztrák konkordátumban pedig 15 napra olvadt le.
