Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
72 KONTOR LAJOS A püspöki eskü. Több konkordátum eskü letételét kívánja a püspöktől. A püspöki hűségeskü nem újkeletű. Már III. Ince pápa megígérte Földnélküli Jánosnak, hogy a püspökök készek esküt tenni arra, hogy az uralkodó személye vagy koronája ellen semmit el nem követnek, ha ő viszont nekik a biztonságot és a csorbítatlan békét biztosítja. Hasonló pápai kijelentések történtek IV. Kelemen, VIII. Bonifác és VIII. Ince részéről, a 19. századtól kezdve pedig rendszeresen előfordul az eskü a konkordátumokban is. Ezek az esküszövegek kezdetben általában három ígéretet tartalmaztak : engedelmességet az uralkodó iránt, az ország nyugalmának a megőrzését és annak megígérését, hogy ha valami károsat tapasztalnak, azt közlik a kormánnyal. Az 1855. évi osztrák konkordátum már csak azt kívánta az esküszövegben, hogy a püspök semmit nem fog elmulasztani, ha az országot fenyegető károk elhárításáról van szó. A lett konkordátum 5. pontjában előirt eskümintában az érsek Istenre és az evangéliumra való hivatkozással ígéri, hogy — püspökhöz illő módon — engedelmességet tanúsít a törvényes kormány iránt és ezt megtartatja a klérussal is. A lengyel esküminta hasonló szavakkal kezdődik, majd ígéretet tartalmaz arra nézve, hogy a püspök semmiféle kapcsolatot nem tart fent az ország és a közrend ellenségeivel s nem tűri, hogy a klérus ilyen akciókban résztvegyen. A litván konkordátum 12. pontjában felvett esküminta egyezik a lengyel eskümintával. A cseh konvenció a köztársaság iránti hűségre tétet esküt a püspökkel, akinek azt is meg kell fogadnia, hogy a köztársaság java, biztonsága és integritása ellen semmit nem fog elkövetni. Az eskü szövegét a cseh kormány latinul vétette fel a francianyelvű konkordátumba, nehogy a fordításnál valami kimaradjon. Nincs azonban a formulában a püspök ama kötelessége, hogy hasonló magatartásra kötelezi alárendeltjeit. Azt sem mondja meg a konkordátum, hogy az esküt kinek a kezébe kell letenni. Az olasz konkordátum a lengyel konkordátumhoz hasonló eskü letételét kívánja, még pedig az államfő kezébe. Nem kell azonban esküt tenni Rómában és a hét Rómakörüli egyházmegye püspökének. A román konkordátum a lett konkordátumba foglalt minta szerinti esküt írja elő, amely azonban hangsúlyozza az állami integritást is. Ez a konkordátum se mondja meg, hogy kinek a kezébe teendő az eskü, pedig nehézséget jelenthet, hogy Romániában az államfő ortodox, s így az ő kezébe letett eskü «communicatio in divinis» lenne ! Hasonló nehézséget rejt magában a német birodalmi konkordátum 16. pontja, amely szerint az esküt a birodalmi elnök, avagy a tartó
