Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZI JAVADALOMBETÖLTÉS SZABÁLYOZÁSA 69 tását sem teszi a megegyezés a pápa kötelességévé, kimondja azonban a konkordátum, hogy a jelöltnek felváltva portugálnak és angolnak kell lenni. Az olasz konkordátum 19. pontja az érsekek, a püspökök és az utódlási jogú koadjutorok kinevezését szintén a pápának biztosítja, de a kormánnyal a Szentszék itt is «közli a kinevezendő nevét, hogy megtudja, nincs-e ellene politikai kifogás». A kormánynak jogában áll az esetleges kifogást a Szentszékkel közölni, de a Szentszék ezt nem köteles figyelembe venni. Érdekes és a Szentszék iránt előzékeny rendelkezése a konkordátumnak, hogy a konkordátum 23. pontja szerint mindezek a kikötések nem alkalmaztatnak Róma és a hét Róma-körüli, ú. n. suburbicarius püspökségek területén, ahol a Szentszék még a kinevezendő politikai megbízhatósága iránt sem köteles a kormánynál érdeklődni. Az előzetes értesítés nem kötelezi a Szentszéket akkor sem, ha apostoli adminisztrátort óhajt az egyházmegye élére kinevezni. A román konkordátum 5. pontja ezzel szemben általában az egyházmegyék kormányzóiról és azok utódlási jogú koadjutorairól beszél, tehát a püspökökön kívül beleérti az apostoli adminisztrátorokat is, akiknek román állampolgároknak kell lenniök (a román nemzetiség nincs kikötve !), de ezek is csak akkor nevezhetők ki, ha a Szentszék és a román kormány «közös egyetértéssel» megállapítják, hogy nincs ellenük politikai kifogás. Újítás itt a többi konkordátumhoz képest, hogy a román kormány a kifogásolás tekintetében ragaszkodik a Szentszékkel való közös egyetértéshez. A porosz konkordátum 6. pontja szerint az érseki vagy püspöki szék megüresedése esetén úgy a szóbanforgó káptalan, mint Porosz- ország megyéspüspökei a Szentszék elé terjesztik azok névsorát, akiket a püspökségre kánonilag alkalmasaknak tartanak. A Szentszék ezek közül jelöl ki hármat, de másokat is jelölhet (AAS. 1929, 577.), akik közül a káptalan a püspököt titkos szavazással választja meg. A választást a Szentszék a canonica missioval csak akkor erősíti meg, ha a káptalan (nem a Szentszék !) a kormánynál való érdeklődés után meggyőződött arról, hogy nincs a jelölt ellen politikai kifogás. (Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az érdeklődésnek — ellentétben a bajor konkordátummal — a kinevezés előtt kell megtörténnie.) A prelátus nulliust és az utódlási jogú koadjutort nem a káptalan választja, hanem a Szentszék nevezi ki, de olyat nem nevez ki, aki ellen a kormánynak politikai kifogása van.1 Ami a politikai megbízhatóság iránti érdeklődést illeti, ennek kifejezésre juttatása az új porosz konkordátumban jóval határozottabb, 1 A régi jog : az 1821. évi német konkordátum szerint a püspököt szintén a káptalan választotta, de itt nem szerepelt még a pápa hármas jelölése, hanem a pápa csak a megerősítés előtt vizsgálta a megválasztott kánoni alkalmasságát.
