Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyházi javadalombetöltés szabályozása a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZI JAVADALOMBETÖLTÉS SZABÁLYOZÁSA A HÁBORÚ UTÁNI KONKORDÁTUMOKBAN. A világháború nagy változást idézett elő az Egyház és az államok egymáshoz való viszonyában. Egyrészt az államok oldalán voltak nagy átalakulások : új államok keletkeztek, a megmaradtak nagy részében is alapvető alkotmányváltozások történtek, másrészt — szinte egyidejűleg — az egyházkormányzatban is nagy újítás következett be: 1918 május 19-én lépett életbe az Egyház fegyelmi életét szabályozó új egyházi törvénykönyv. Szinte gondviselésszerű jelenség, hogy mindkét oldalon ugyanabban az időben történtek olyan mélyreható változások, amelyek az Egyház és az államok közti politikai kapcsolat gyökeres újraszabályozását egyenesen szükségessé tették. Alig maradt állam, amelyikben alkotmányváltozás ne következett volna be s az új alkotmány megalkotásának pillanata mindenütt igen alkalmas volt arra, hogy az Egyház az új államokhoz, avagy a régi államok új alkotmányaihoz való viszonyát a saját szempontjai szerint igyekezzék szabályozni, amihez szinte kedvező alkalmat szolgáltatott az az egyébként szomorú tény, hogy a háború utáni forradalmakban megszületett új alkotmányok általában az Egyház és az állam szétválasztásának elvi alapján állottak, így nem gördítettek nagyobb akadályokat az Egyház dogmatikus és fegyelmi elveinek elismertetése elé. Majdnem örömmel állapítja meg a szocialista Németország weimari alkotmányáról a konkordátumok tudós ismerője,Perugini, az «Apollinare« professzora, hogy a weimari alkotmány, amely «mintha inkább az Egyház és az állam szétválasztása elvének kedvezne, az Egyház szabadságának többet használ, mint a királyok iurisdictionalismusa». Bizonyos, hogy az Egyház a háború utáni konkordátumokban a lehető legnagyobb mértékben érvényesítette azokat a változtatásokat, amelyeket az új egyházi törvénykönyv a régi joghoz képest kifejezésre juttat. Főleg a fejedelmi püspöknevezés (nominatio regia) joga (amit főkegyúri jog-nsk szoktak nevezni) és általában a javadalombetöltést biztosító kegyúri jog, továbbá a házassági jog azok a területek, amelyeken az új egyházi törvénykönyv a régi joghoz képest határozottabb s főleg kevesebb kivételt tűrő rendelkezéseket tartalmaz és el kell ismerni, hogy ezeket az elveket az Egyház a háború utáni konkordátumokban imponáló mértékben tudta érvényre juttatni. Így a fejedelmi nevezési jog a
