Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kárpáthy-Kravjánszky Mór, vitéz: A magyar király és királyné esztergomi kanonoksága
56 VITÉZ KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR a pápa elé a sekrestyébe, aki őt ott klerikussá teszi, azaz nem történhetik ez másként, csak a prima tonsura által, majd felöltözteti teljesen püspöki ruhába, azaz feladja a stólát, tunicellát, dalmatikát, a pluviálét, a lábbelit, harisnyát és cipőt, sőt még a püspöki mitrát is.1 Így folytatódik a szertartás tovább, mígcsak a koronát is rá nem helyezik a császár fejére és pedig úgy, hogy a mitra fölé, melynek a két szára nem ahogy a püspök viseli, de a két halánték felől emelkedik ki, kerül a császárra a korona. íme főpapi ornátusban a császári A pápa triregnuma, tiarája is nem egyéb, mint egy püspöki mitra, amelyre három egymásfölé helyezett korona van felépítve. Így érthető a II. Rudolf által készített osztrák házi korona is, amely nem egyéb, mint a püspöki mitrának és a koronának a kombinációja. Mikor a pápa a klérus tagjává tette a császárt és feladta rá az egyházi ruhákat, már semmi akadálya sincs, hogy kanonok lehessen és valóban a pápa őt a Szent Péter-bazilika kanonokjává is teszi.1 2 Nem is új dolog ez a nyugati kereszténységben. Nagy Károly az aacheni Pfalz- kapelle káptalanjában is ott ül királyi trónusán, tőle jobbra és balra a kanonokok és együtt végzi velük az egyházi zsolozsmát. E trónus még ma is a német múlt egyik legtiszteletreméltóbb emléke. És megmaradt e kanonoki hagyomány végig. V. Károlyt is Aachenben koronázzák német királynak és miután fejére tette a koronát a három egyházi választó, az eskü letétele után a mainzi érsek német nyelven jókívánságait fejezi ki az új királynak, a káptalan kanonokjai pedig a király elé járulnak, hogy kifejezzék jókívánságaikat néki és ősi szokás szerint befogadják őt a maguk testületébe.3 A német-római császári méltóság tehát, amennyiben a császár a Szent Péter-bazilika kanonokja,4 egy diakónus bíbornok rangjával egyenlő. így a koronázási misén és egyéb ünnepélyes alkalommal mint diakónus asszisztál a pápának és a karácsonyéjjeli zsolozsma hetedik leckéjét ő énekli : Exiit edictum a Caesare Augusto.5 De ilyen szerepe Rómában nemcsak a császárnak van. Pápai misék alkalmával, ha a császár a diakónus, a Két-Szicilia királya mint alszerpap a szent leckét énekli. De ha éppen jelen volna a francia király, az övé ez a tisztség, mert ő rangban megelőzi a szicíliai királyt.6 E precedenciális kérdés egyúttal azt is bizonyítja, habár nincsen bővebb adatunk reá, hogy a 1 Marténe, id. mű 303., Diemond, Das Cerimoniell der Kaiserkrönungen von Otto I. bis Friedrich IL, München, 1894, 74., Eichmann, Königs- und Bischofsweihe 52—57. 2 Eichmann szerint 1155 óta, 1. : Königs- u. Bischofsweihe 56. Véleményem szerint sokkal régebb óta. 3 Hartmannus Maurus, Coronatio Caroli V., Köln, 1580. 4 Eichmann, Königs- u. Bischofsweihe 56. old. 2. jegyzetben fölöslegesen tesz különbséget a clerici és canonici között. 6 U. o. 56—57. 8 Marténe, id. mű 213.
