Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Kárpáthy-Kravjánszky Mór, vitéz: A magyar király és királyné esztergomi kanonoksága

A MAGYAR KIRÁLY ÉS KIRÁLYNÉ ESZTERGOMI KANONOKSÁGA 57

középkor többi királyának is, tehát a magyar királynak is megvolt Rómában ugyanez a joga, hiszen a magyar király a franciával állandó elsőbbségi vitában áll, de azért is, mert a pápák Magyarországot mindig a maguk hűbérének tekintették. Mindez újra csak megerősíti a keresztény király egyházrendi jellegét.

Az eddigi kutatások a király-ordinatiót illetően csak a püspökszentelés szertartását vették figyelembe, pedig tanulmányozni kellene a hozzá teljesen hasonló apáti avatást is, amely külső alakjában és szimbolikus tartalmában is ugyancsak rokon vele. Az apát a maga patria potestasával a monachusok felett szembetűnően hasonlít a rex Chris- tianushoz. Ma senki sem tartja az apátszentelést szentségi aktusnak, de hogy valamikor ez is a királyi ordóhoz hasonló lehetett, mutatja a semel abbas, semper abbas elv, amely az eltörölhetetlen jel maradéka. Végig kellene vizsgálnunk az első tonsura feladásától az összes egyházrendi szertartások kialakulását és fejlődését és össze kellene vetni azzal, hogyan avatta az Egyház a nemesi apródot lovaggá, hogyan lett a nemes, vagy lovag comessé, vagy princepssé, akkor látnok, hogy az Egyház a népvándorlás utáni időben a szentségi hierarchia mellett kialakított egy párhuzamos hierarchiát, amely kettő együttesen arra van hivatva, hogy Krisztus földi birodalmát, a Krisztus misztikus testét kormányozza. így habár a fejedelmeknek nincs is hatalmuk a kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé átváltoztatni, nincs is joguk Isten tekintélyével a bűnöket megbocsátani, vagy fenntartani, de akár a többi clerikus, ők is részesei Krisztus örökségének. A császár, a király nem egyszerű hívő, de a pápa, az érsek, a püspök mellé állítva a koronázás ténye által Krisztus országának kialakítása érdekében a potestas et auctoritas tulajdonosa lesz. Még a privilégiumai is ugyanazok, mint a cleriku- sokéi. Személye Sacratissima Maiestas, felette csak nálánál magasabb bíró ítélkezhetik, tehát a pápa, akarata, amennyiben az a pozitív isteni és természetjoggal nem ellentétes, törvény, és ezért lelkiismeretben kötelez. De ha kötelessége az Egyház védelme, a koronázásból kifolyólag igen fontos joga a főkegyúri jog, az egyházi javadalmak betöltésének a joga. Ez jurisdictionális jog kezdetben, mikor azonban a császár és királyok a gregoriánus eszmék következtében kiszoríttatnak a klérusból, a kodifikált kánonjog már csak usurpatiónak, vagy legjobb esetben privilégiumnak tartja ezt a jogot. Még a fenyítő büntetések is azonosak király és papság között. Az Egyház nemcsak kiközösítheti a keresztény királyt, de sújthatja speciálisan clerikusi büntetéssel, suspensióval és degradatió- val. Hiába keressük e megállapítások egyházjogi bizonyítékait, hiszen a kánonjog oly időben jegecesedik ki, amikor már az augusztinusi Civitas Dei eszméje átalakult és császár és királyok már nem parallel, de alárendeltségi viszonyba kerülnek az egyházi hierarchiával.

Ugyanígy vagyunk a női nemmel. Habár a nők ki vannak zárva az egyházi rend szentségéből, de kezdettől fogva találkozunk diakonisszák- f