Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
360 MÓRA MIHÁLY továbbá Schnitzer, Scherer, Freisen óta, — különösen a házasságjog terén, — az egyensúly már nem vitás.1 Az újabb irodalomban, — gondoljunk csak a dogmatika művelésén felül az egyházi jogtörténet terén is tevékeny Pöschl, Eichmann, Hilling, Koeniger munkáira, — még kevesebb joggal lehet beszélni a katolikus tudósok ily irányú inferioritásáról. A XIX. sz.-beli német kanonisztika virágzásának okát keresve, kiemelkedő jelentőségét több tényezőre lehet visszavezetni. Ebben az eredményben a történeti iskolának van olyan része, mint annak, hogy a latin országokban tapasztalható túlzott szeparációs irányokhoz viszonyítva, főként az egyház és a keresztény német állam, de a jogtudomány és a kereszténység, az egyetem és a vallás közötti reláció — eltekintve a jól ismert kivételektől — nem volt éppen elutasítóan ellenséges. Nem volt közömbös az sem, hogy a szétszórt joganyag kodifikáció hiányában nagyobb feladatot rótt a tudományra ; hogy igyekeztek a germánjogi elemeket kihámozni, a kutatásokkal a német partikuláris jog jelentőségét növelni. De a történeti hév lendülete éppen úgy elragadta a németeket, ha például spanyolországi gyűjteményről volt szó, mint ha hozzájuk közelebb álló vagy éppen hazai jogemlékekről. A múlt századbeli német egyházjog értéke elvitathatatlan, ha nem is oly mértékben, amint azt egyes túlzó képviselői látni szeretnék. A világi karok katedrái mellett a teológusok is kétségtelenül méltányolják jelentőségét. A külföld sem mentesül hatásuktól. Hogy csak egy nevet említsünk, az olasz Ruffini Friedberg tanítvány ; Mario Falcon és vele a civil egyházjogászokon érezhetőbb éppen a világi jogban való képzettségüknél fogva ez, a jogtudomány többi ágaira is kiterjedő irány. Kérdés, hogy ez a hatás ma maradéktalanul él-e, nem csökkent-e intenzitása. E célból szükséges, hogy áttekintsük a XIX. századi fellendülés tényezőinek és kísérő körülményeinek jelentőségét és mai szerepét. A múlt századi német egyházjog iránytadó eszméinek, az ellenhatás kritikájának vázolásával tudományunk jelenlegi irányát véljük megközelíthetni. Nem jelentéktelen az a probléma, hogy ma hol kereshető az egyházjogi irodalom súlypontja és milyen irányú az uralkodó tanítás. A kérdésre adandó felelet előtt vissza kell térnünk a német jog- történeti iskolára, amely az egyházjog irodalmával oly kapcsolatban állott, amely szükségessé teszi, hogy legalább nagy vonásokban, utóbbinak a jogtudományban elfoglalt helyével foglalkozzunk. (Folytatása következik.) Móra Mihály. 1 Notter, Az egyház törvényhozó joga a házasság kötelékére vonatkozólag. Budapest, 1904. 5—6. 1.
