Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 345 hirdetők működésében gyökerezik. Ezirányű forrásaink a németekéihez viszonyítva, sajnos, elég gyérek, de azért a kutatás, mint Váczy és Deér eredményei megmutatták, mégsem egészen reménytelen. Bár nem tartozik a hittudomány körébe, mégis szólnunk kell az orvostudomány és a néprajz kapcsolatairól is. Ezek a kapcsolatok rendkívül számosak. Sajnos, alig méltatják őket figyelemre. Eddig inkább csak az orvosok foglalkoztak a népi gyógyítások történetével és magyarázatával, akik viszont nem voltak sok tekintettel a néprajz különleges szempontjaira. Még kevésbbé méltatták őket a vallásos néprajz szempontjai szerint. Pedig a legtöbb babonaságnak, népi gyógymódnak vallásos alapja van. Vegyük csak a betegség okozóit (démonok, boszorkányok, Isten büntetése, csillagok), a betegség megelőzésének vagy gyógyításának módjait (ráolvasások, áldások, különböző fajtájú varázslások, szelleműzések, misztikus előírások stb.) és a különleges vallásos és egyházi gyógyító szereket és módokat (bizonyos szentek segítségül hívása, ereklyék, zarándoklások, votívtárgyak, imák, áldások stb.) : majdnem kivétel nélkül közük van a vallásos élethez. A vallásos néprajz kutatója minden szempontból nagy haszonnal aknázhatja ki a népi gyógyításokkal foglalkozó munkákat és az orvostörténeti műveket.1 Hatalmas anyag van az egyes néprajzi és orvosi folyóiratokban is felhalmozva. Nem lehet közömbös ez az anyag a lelkipásztorokra nézve sem, hiszen az erkölcsi élet követelményeinek megvalósításában a test természeti törvényeinek, egészségi állapotának igen nagy szerepük van. A lelkipásztori orvoslástan (Pastoralmedizin) éppen ezért felveszi tárgykörébe az egészségápolás, a lélektan, az átörökléstan, a főbb testi és lelki betegségek anyagának ismertetését is. A nép sajátos gyógymódjainak, kuruzslásainak felvétele is hasznos volna, mert a lelkipásztor a nép lelki életének egyik eddig csak kevesektől ismert, de a vallásos élmény szempontjából igen fontos területébe pillanthatna be általuk. A valláspedagógia és a néprajz kapcsolatainak ismeretetését legutoljára hagytuk, mert a vallásos nevelésben is felhasználható néprajzi anyag jórészben a fentebb körvonalazott tárgykörök függvénye. A keresztény nevelők közreműködését korunk egyre nagyobb méreteket öltő néprajzi törekvéseiben a neveléstudományi folyóiratok, az egyház- megyei zsinatok, az esperesi, plébánosi és tanítói értekezletek már 1 V. ö. például Hovorka—Kronfeld: Vergleichende Volksmedizin. 2 k. Stuttgart, 1908/9. Hoffmann—Krayer és Bächtold—Stäubli: Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens. Berlin, 1927-től. Eddig 7 kötet teljes. J. Hegelein: Weltgeschichte des Aberglaubens. 2 k. Berlin, 1931 és 1935. G. Jungbauer: Deutsche Volksmedizin. Berlin, 1934. Valamennyi nagy irodalmat is közöl. A magyar orvostörténeti adatok valóságos kincsesbányája dr. Magyary- Kossa Gyula : Magyar orvosi emlékek. 3 k. Budapest, 1929—31. Nagy forrás- jegyzéke külön figyelmet érdemel.
