Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ.1 II. A vallástörténet és a néprajz kapcsolatairól csak röviden szólunk, hiszen közismert dolog, hogy ez a tudomány lényegében az etnológia (néptan) egyik önállósult ága, miként a vallásos néprajz az egyetemes néprajzé.1 2 Kialakulására persze nagyon sok más tényező is hatott. Az elmúlt félszázadban olyan nagy ütemben fejlődött a vallástörténet, annyi új anyagot, meglepő összefüggést fedezett fel az egyes népek kezdetleges és fejlettebb vallási formái között, hogy egyes nemkatolikus kutatók már a keresztény vallás abszolút voltát is tagadni kezdték. Schmidt Vilmos és iskolája nagyszabású munkásságának köszönhető annak bebizonyítása, hogy az egyistenhit az emberiség legősibb vallásos formája, és hogy a kinyilatkoztatott keresztény hittartalom a vallás- történetből semmi módon le nem vezethető. Az ilyen irányú kísérleteket az Egyház a modernizmus elítélése kapcsán a legélesebben visszautasította. A protestáns vallástörténeti iskolák hatása azért még ma is nagyon érezhető a néprajzkutatók táborában. A vallásos néprajz kutatójának éppen ezért nagy óvatossággal kell használnia az egyébként értékes vallástörténeti irodalmat. A korlátlan szellemi tér illúziója, a legtávolabbi dolgok látszólagos hasonlóság alapján való rokonítása nagyon könnyen végzetes tévedésekbe sodorhatja az embert, különösen a néphit kereszténységelőtti elemeinek felkutatása terén. Schreiber és követői rendkívül tartózkodók e tekintetben. Kriss Rudolf, a neves bécsi katolikus kutató, már nem annyira óvatos, éppen ezért sok vitatható rokonítást találunk egyébként alapvető jelentőségű munkáiban.3 A tisztán történeti vagy filológiai módszer, amely eddig korlátlanul uralkodott a néprajztudományban is, nem elégséges a népiség legmélyebb kérdéseinek megoldásához, mert legfeljebb csak a jelenségek külső burkát tudja érzékeltetni. A mélyebb megértést ezen a téren két fiatal tudománynak, a gyakorlati lélektannak és a szociológiának 1 Az előző közleményt 1. Theologia 1937. 3. sz. 246—258. 1. 2 Erről bőven ír Kühár Flóris : Egyetemes vallástörténet. I. kötet (Budapest, 1936), 33—72. 1. V. ö. még J. P. Steffes kitűnő összefoglalását (Religionsgeschichte) a Lexikon für Theologie und Kirche Vili. kötetében (Freiburg i. Br., 1936, 779—782. hasáb). 3 Volkskundliches aus altbayrischen Onadenstätten. Augsburg, 1930. — Nachträge. Baden bei Wien, 1933. — Die religiöse Volkskunde Altbayerns. Baden bei Wien, 1933.
