Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 341 köszönhetjük. A vallásos élmény gyökereinek és a vallásos közösségek lelki alapjainak vizsgálatához is a valláslélektan és a vallásszociológia segítségére van szükségünk. A gyakorlati valláslélektan katolikus megalapozói között Wunderle György emelkedik ki legjobban. Ugyancsak Wunderlenek köszönhetjük a valláslélektan és a néprajz összefüggéseinek első rövid összefoglalását is.1 Ez a mélyenszántó tanulmány a vallásos néprajzi kutatás egyik legújabb és legértékesebb kezdeményezése, melynek eredményeivel később még sokat foglalkozik majd a tudomány. Az új segédtudomány legfőbb feladata Wunderle szerint az eddig felhalmozott néprajzi anyag módszeres valláslélektani feldolgozása, teljesebb és mélyebb megértetése. Módszere a megbízható önmegfigyelés és mások megfigyelése, a teljes átélés és beleélés, az eddig hangsúlyozott mennyiségi mozzanatok helyett a minőségiek kiemelése. A valláslélektan feladata továbbá a népszokások, a népi vallásosság stb. alanyának, a népnek, a népiéleknek és a népjellemnek a meghatározása, a környezet alakító szerepének kikutatása az istenélmény fejlődésében, a néphit és a babonaság fogalmának pontos elkülönítése, kiemelkedő egyének (népi próféták, látók, stigmatizáltak stb.) hatásának felderítése, a különböző vallásos típusok meghatározása, a valóságtudat és a szemléletesség fokainak megállapítása a népi vallásosságban, a mágia és a mítosz szerepének elhatárolása : egyszóval a vallásos népiélek mélységeinek, szemérmesen elrejtőző titkainak tudományos megismerése. Egyelőre még meglehetősen kialakulatlan a vallásos néprajzi megismerés ezen új eszköze, de a részletmunkák (pl. az ima, a népszokások, a Jézus Szíve-tisztelet lélektana) számának növekedésével nagyon sok meglepő eredményre számíthatunk. Hasonlóan eredményesnek ígérkezik a vallásszociológia módszerének felhasználása is a néprajz terén. Már annak a tisztázása is, hogy a vallásos eszmék milyen társadalmi alakulatok képződését segítik elő, milyen szociális formákban öltenek testet, rendkívül fontos a vallásos néprajz számára is. Az Egyház, a szekták, a papság, a szerzetesség, a zarándoklatok és körmenetek, a vallásos társulatok szociológiai alapjainak, az állam, a nép, a törzs, a rokonság, a család és a vallás viszonyának, a társadalmi alakulatok és a megfelelő vallási formák összefüggésének, egymásrahatásának behatóbb vizsgálata nagyon értékes eredményeket ígér néprajzi szempontból is. Mindez persze még csak távoli cél, hiszen a vallásszociológia tudománya tulajdonképpen csak a háború után kezdett kialakulni, néprajzi kapcsolataira pedig csak legutóbb terelődött rá a figyelem. Steffes János mélyenszántó tanulmánya (Volkstum im Lichte von Religion und Magie1 2) már ennek az új irányzódásnak 1 Georg Wunderle: Religionspsychologie und Volkskunde : Volk und Volkstum II (1937), 131—155. 1. 2 Volk und Volkstum II (1937), 156—183. I.
