Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI 331 dolgokra vonatkozó ügyiratai a kormány előzetes jóváhagyása nélkül közzétehetők. Még tovább megy az 1862. évi aequatori konkordátum 5. pontja, amely kimondja, hogy egyetlen polgári hatalom sem akadályozhatja ezt a szabad érintkezést s nem követelheti, hogy a Szentszék és a püspökök közti érintkezés «az államhatalom útján történjék, avagy az apostoli levelek és leiratok az állam engedélyezése alá utaltassanak, amit exequatur-nak neveznek». Ezt a szabad érintkezést a háború utáni konkordátumok közül feltétel nélkül biztosítja a lengyel konkordátum 2. pontja. Külön kiemeli a konkordátum a püspöki pásztorlevelek szabad közzétételének a jogát, amihez ezen a területen az orosz uralom alatt cári engedély (placet)kellett. Mindezt szószerint magában foglalja a litván konkordátum 2. pontja. Az olasz konkordátum 2. pontja kimondja, hogy a Szentszék a püspökökkel és a hívekkel az egész világon szabadon érintkezhetik anélkül, hogy a kormány abba beleavatkozhatnék. A püspökök és a hívek kölcsönös és szabad érintkezését azonban már a lelkipásztori teendőkre korlátozza a konkordátum.1 Megadja a konkordátum a Szentszéknek és a püspököknek a jogot, hogy épületeik belsejében vagy azok kapuira szabadon kifüggeszthetik rendelkezéseiket, pásztorleveleiket s minden más «a hívek lelki kormányzásához tartozó közlésüket, aminek közlését hivataluk határain belül szükségesnek tartják». Ezek a hirdetmények, továbbá a hívek lelki kormányzására vonatkozó akták a fiscus által illetékkel nem sújthatok.1 2 A Szentszék hirdetményei bármely nyelven megfogalmazhatók, a püspök hirdetményei pedig latin vagy olasz nyelvűek lehetnek, de az olasz szöveg mellett bármely fordítás kifüggeszthető. Megígéri a konkordátumban az olasz kormány, hogy tekintettel Róma örökváros-jellegére, továbbá arra, hogy a pápa székhelye és a katolikus világ központja, mindent megakadályozni igyekszik, ami ezzel a jelleggel ellentétes volna.3 A román konkordátum 4. pontja a püspököknek és a klérusnak a Szentszékkel való szabad és közvetlen érintkezését csak lelki ügyekben és egyházi dolgokban biztosítja. A 8. pont szerint a püspökök egyházi 1 Ez a kijelentés mégis fontos, mert a pápai állam megszüntetésekor hozott ú. n. garanciatörvény csak a pápa részére biztosította a szabad érintkezést, a püspökök és a hívek közötti szabad érintkezés joga nem volt kodifikálva. 2 Erre az érdekes rendelkezésre azért volt szükség, mert az 1926. évi állambiztonsági törvény minden kifüggesztéshez hatósági engedélyt kíván és bizonyos illeték fizetését írja elő. 3 Az írók szerint ez a kikötés lehetetlenné teszi, hogy Rómában pl. a nemkatolikus felekezetek kongresszusokat tartsanak, atheista jelvények körülhordoztassanak, valamely apostatának a tiszteletére szobrot állítsanak stb.
