Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
332 KONTOR LAJOS hivataluk gyakorlásában és egyházmegyéjük kormányzásában teljes szabadságot élveznek, jogaikat az Egyház szabályai szerint gyakorolhatják s vallási és erkölcsi utasításokat szabadon adhatnak. Ha azonban az utasítások közérdekűek és nyilvánosságra hozatnak, azonnal közlendők a kultuszminiszterrel(!). A német birodalmi konkordátum 4. pontja feltétel nélkül biztosítja a Szentszék, a püspökök és a hívek egymással való szabad érintkezését s az Egyház illetékességének keretein belül az eddig szokásos formákban minden közzétételt engedélyez.1 Az osztrák konkordátum 1. pontja az érintkezés teljes szabadságát biztosítja, mégpedig a kormány minden beavatkozása nélkül. * A papság és a nép közötti érintkezés s ezzel kapcsolatban a nemzeti kisebbségek nyelvéről négy konkordátum intézkedik. A lengyel konkordátum 23. pontja kimondja, hogy a latin egyházmegyékben a szentbeszédnek és a könyörgéseknek a nyelve csak akkor változtatható meg, ha arra a püspöki kar engedélyt adott. A litván konkordátum 21. pontja ezeknél az egyházi ténykedéseknél — az egyházi előírások határain belül — a hívek anyanyelvének a használatát követeli meg, amely szabály érvényesítéséről mindegyik püspöknek külön kell gondoskodnia. (Ez a rendelkezés teljes mértékben biztosítja a kisebbségek számára az anyanyelv használatát.) Az olasz konkordátum 22. pontja is gondol a nemzeti kisebbségekre, amikor elrendeli, hogy koadjutor adandó ama püspök és plébános mellé, aki nem beszéli a nép nyelvét. A német konkordátum 29. pontja a nem-német kisebbségeknek az anyanyelv használatát az istentiszteletben, a hitoktatásban és az egyházi egyesületi életben olyan mértékben biztosítja, amilyen mértékben a német anyanyelvűek az illető nemzeti kisebbség anyaállamában a német nyelvet használhatják. A Szentszék a pótjegyzőkönyvben megígéri, hogy a más államokkal kötendő konkordátumokba a német kisebbség javára ezeket a rendelkezéseket a lehetőség szerint belevéteti. A szentszék követküldési joga. A Szentszék és a kormányok közötti kölcsönös követküldésről csak négy konkordátumban van szó. A lengyel és a litván konkordátumok szerint Lengyelországba nunciust, Litvániába internunciust (1928 óta nunciust) küld a Szentszék. Jelentősebb az olasz szerződésnek az a rendelkezése, hogy az olasz kormány elismeri a Szentszék követküldési és elfogadási jogát, mégpedig a nemzetközi jog szabályai szerint. 1 Ez a rendelkezés egyezik a weimari alkotmány 137. pontjának 3. §-val, amely kifejezetten megszüntette a placet-jogot.
