Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI A HÁBORÚ UTÁNI KONKORDÁTUMOKBAN. Az Egyháznak mindig gondja volt arra, hogy szent hivatásának zavartalan gyakorlását, ezzel együtt a papság személyében az egyházi rend méltóságának védelmét biztosítsa. Az erre vonatkozó kikötések nem hiányoznak a konkordátumokból sem s a háború utáni konkordátumok idevágó rendelkezéseit az alábbiakban foglaljuk össze : I. Az egyház szabadságjogai. Az Egyház mindenkitől független tökéletes társaság, tehát nem szorul semmiféle földi hatalom engedélyére. Az Egyháznak ez a jogállása évszázadokon keresztül szabadon érvényesült, sőt szinte az Egyház irányította az állami élet működését, de az utóbbi évszázadokban az államhatalom mindenütt előretört, ennek következtében az Egyház Istenadta szabadságjogait sokszor földi eszközökkel : szerződésekkel, konkordátumokkal igyekszik magának biztosítani, ezek azonban — szerződésről lévén szó — sokszor kompromisszum-jellegűek. Ebbe a jogkörbe tartozik a vallás szabad gyakorlása, a Szentszéknek, a püspököknek és a híveknek egymással való akadálytalan érintkezése, továbbá a Szentszék követküldési és követelfogadási joga. A hitgyakorlás szabadsága. A konkordátumok általában biztosítani szokták a katolikus vallás szabad és nyilvános gyakorlását. Már az 1801-ben kötött francia konkordátum kimondotta ezt, bár az Egyházra nézve kötelezővé tette «mindazon rendőri intézkedések» figyelembevételét, amelyeket a kormány a «köznyugalom érdekében» szükségesnek tart. Az 1817. évi bajor konkordátum már emelkedettebb hangon biztosította az Egyház mindazon jogait, amelyekkel «Isten rendeléséből és a kánoni szankciók alapján» bírnia kell. Ezeket a kifejezéseket átvette az 1851-ben kötött spanyol konkordátum is. Az 1852. évi costaricai konkordátum államvallássá minősítette a katolikus vallást, amit kimondott a többi középamerikai állam konkordátuma is, sőt az 1862-ben Aequator állammal kötött konkordátum a katolikus vallás elismerése mellett egyenesen megtiltotta «az Egyház által kárhoztatott felekezetek vagy társaságok» működését. Teljes mértékben elismeri, sőt a «társadalmi rend lényeges
