Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
AZ EGYHÁZ ÉS A PAPSÁG SZABADSÁGJOGAI 329 tényezőjének» tekinti a katolikus vallást az 1887-ben Columbiával kötött konkordátum. Az 1914. évi szerb konkordátum már csupán a katolikus vallás szabad és nyilvános gyakorlását mondja ki s nagyjában ezt a szöveget tartják meg a háború utáni konkordátumok. A lett konkordátum 1. pontja is körülbelül ezekkel a szavakkal mondja ki a katolikus vallás szabad és nyilvános gyakorlását. A bajor konkordátum első pontja'a vallás szabad és nyilvános gyakorlásán felül elismeri, hogy az Egyház illetékességének határain belül tagjait kötő törvényeket hozhat, rendelkezéseket tehet s az állam megígéri, hogy az Egyház eme tevékenységét nem akadályozza és nem nehezíti meg. (Nincs szó azonban sem ebben, sem a többi konkordátumban az Egyház bírói és végrehajtó hatalmának az elismeréséről.) A lengyel konkordátum 1. pontja elismeri a katolikus vallásnak rítusokra való tekintet nélküli teljes szabadságát. Az állam biztosítja az Egyház lelki hatalmának és joghatóságának a szabad gyakorlását, ügyeinek szabad intézését, javainak a kezelését, mégpedig az isteni törvények és a kánonjog rendelkezései szerint. (Ez az utóbbi rendelkezés azt jelenti, hogy az állam idevágó törvényei és rendelkezései nem ellenkezhetnek az isteni joggal és a kánonjoggal.) A litván konkordátum 1. pontja a lengyel konkordátum megállapításait ismétli meg, de mégis azzal a korlátozással, hogy csupán azt a szabadságot biztosítja az Egyháznak, amely lelki hatalmának és egyházi joghatóságának a gyakorlásához szükséges. Az olasz szerződés 1. pontja az 1849 március 4-iki alkotmány alapelveit hagyja érvényben, amely szerint az «apostoli és római katolikus vallás» államvallás, amely mellett a jelenleg élő többi vallás tűrt vallás. A konkordátum 1. pontja pedig a vallás szabad és nyilvános gyakorlását, továbbá a lelki hatalom szabad érvényesítését biztosítja, de az Egyház joghatóságát csak az egyházi ügyekre ismeri el s mindezt nem a kánonjog, hanem csupán a konkordátum keretei között adja meg. A román konkordátum első pontja ugyancsak rítusokra való tekintet nélkül biztosítja az «apostoli római katolikus» vallás szabad és nyilvános gyakorlását. Ez a rendelkezés azonban nem jelent különös tiszteletet az Egyház iránt, mert a román alkotmány 22. pontja ezt a szabadságot minden vallásnak megadja, amennyiben annak gyakorlása a közrendnek, a jó erkölcsnek(l) és az állam törvényes rendelkezéseinek nincsen ártalmára. Sérelmes a római katolikus vallásra a román alkotmánynak az a rendelkezése is, hogy a görögkeleti és a görögkatolikus vallást román nemzeti vallásoknak minősíti, sőt a görögkeleti vallást államvallásnak teszi meg, de a görögkatolikus vallásról is megállapítja, hogy a többi vallás fölött áll. Különösen logikátlan az utóbbi megkülönböztetés, hiszen a római katolikus és a görög katolikus hívők ugyanannak az Egyháznak a tagjai. Ezekután különösnek látszik, hogy a román konkordátum 10. pontja külön hangsúlyozza, hogy a katolikus
