Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
324 IBRÁNYI FERENC dálkodó alanytól függetlenül adott valóság-rendhez. A fejlődés további fokán a termelés és csere-forgalom céllá emelkedik, éspedig a végső célnak alárendelt céllá, melynek eszköze a pénz. A pénz, mint ilyen pedig merőben eszköz, tehát értelmét és értékességét tisztán a gazdasági forgalomtól veszi közvetlenül, közvetve pedig a végső céltól, a testi élet fenntartásától és kifejlesztésétől. Nincs még alacsonyabbrendű valami, ami a pénznek eszköze volna, amivel szemben tehát a pénzt célul lehetne megjelölni. Helyesen látta meg tehát a pénz lényegét Aristoteles1 és utána Szent Tamás, amikor azt mondja : «Pecunia autem, secundum Philosophum, principaliter est inventa ad commutationes faciendas ; ita proprius et principalis pecuniae usus est ipsius commutatio, sive distractio, secundum quod in commutationes expenditur».1 2 Szent Tamás szerint tehát a pénz elsősorban (principaliter) a csereközvetités eszköze, ebben áll elsődleges funkciója. Viszont a másodlagos funkciók számára nyitott ajtót hagy. Amikor tehát a pénzelméletek történeti kialakulása folyamán a gazdaságteoretikus a gazdasági élet konkrét jelenségeinek kielégítő magyarázatát keresve rá akart világítani a pénz benső természetére és ma a nominalisztikus pénzelmélet mellett állástfoglalni látszik, a közgazdaságtan súlyos vajúdáson, vargabetűs kanyargókon keresztül jutott el oda, ahova biztosabban és rövidebben eljutott volna, ha a pénzt bölcseleti szemmel is nézte volna és a pénz anyagi és formai mozzanata között határozottan különböztetett volna. Amikor a pénzelméletek kialakulásának kezdetén a quantitativ pénzelmélet a pénzt árunak vette, csak a pénz hordozó anyagát látta, a pénz természetét végzetesen félreismerte. Ha pénznek azt a fogalmát, amelyhez gazdaságelméleti és bölcseleti szempontból eljutottunk, összehasonlítjuk a világháborút követő válságperiódusok által kiváltott pénzpolitikai és monetáris intézkedésekkel, a pénznek föntebb körvonalazott fogalmát megerősítve látjuk. Mivel a pénz a javak kicserélődésének eszköze, azért a fejlett, tehát forgalomra, munkamegosztásra berendezett gazdálkodásnak tengelye és szíve. A gazdasági életben akármilyen vonatkozásban áll be pangás, a pénz rögtön megérzi, a pénz viselkedésén ki lehet mutatni és a pénzen keresztül bizonyos határon belül segíteni is lehet. Ha valaki tüdőgyulladásban megbetegszik, azt szokták mondani, hogy ki lehet gyógyítani, csak a szíve bírja. Ezt a hasonlatot alkalmazni lehet servatis servandis a gazdasági életre is. Itt is el lehet mondani : a javulásnak biztosan elébedolgozunk, csak a pénz bírja. A világháború és az azt követő forradalmak után (nem merem írni, hogy következtében !) az egyes országok gazdasági egyensúlya és ennek következtében az egész világgazdaság rendje megbomlott. Ter1 V. Ethicorum, c. 5 ; I. Politicorum, c. 5—6. 2 IP IIae, q. 78, a. 1, c.
