Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
mészetesen az egyes országok először és elsősorban saját gazdasági életüket akarták talpraállítani és ez gazdasági autarkiára vezetett. A felelős tényezők egyik főtörekvése volt, hogy megfelelő jegybankpolitika egészséges, nemcsak értékmérő, hanem értékálló, állandó vásárlóerejű pénzt bocsásson a gazdasági élet rendelkezésére. Más feladat várt ilyen szempontból az adós államokra, mint a hitelezőkre. Azt tapasztaljuk, hogy az adós államok valutájuk rendezése után féltve őrzik pénzük belső vásárlóerejét, másrészt ügyes és reális deviza-politikával belekapcsolódnak a világgazdaságba. A hitelező államok viszont pénzük magas értéknivója, illetőleg aranynivója következtében előállt világpiaci árdiszparitáson akarnak segíteni, nehogy kereskedelmi forgalmuk katasztrofálisan összezsugorodjék és a világpiaci versenyen lemaradjanak, azonban egyúttal pénzük értékét is védeniük kellett akkor, amikor az adós államok legalább ideiglenes fizetésképtelensége miatt az aranykiáramlás veszedelmes méreteket kezdett ölteni. A válság legyőzésének gyakorlati szempontja a klasszikus aranyvaluta feladására vezetett. 1931-ben, illetőleg 1933-ban Anglia otthagyta az aranyat és áttért az azóta stabil ú. n. fontvalutára, 1936 őszén pedig felbomlott a már csak három országból (Franciaország, Svájc, Hollandia) álló aranyblokk és ezzel a klasszikus aranyvaluta, legalább egyenlőre történeti emlékké devalválódott. Megfelelő arany-fedezet hátvéde maradt még mindig a pénznek, azaz az arany nem demonetizálódott. Hogy azonban az arany ki- és beáramlás nagyobb mértéke, esetleg nagymennyiségű aranynak piacra dobása ne befolyásolja károsan a jövőben a pénz értékét, fölállították az egyes országokban az egymással kapcsolatban levő valutakiegyenlítő alapokat, melyeknek az a rendeltetésük, hogy a beáramló fölösleges aranyat a jegybanktól vett pénzen fölvásárolják, a pénzt pedig hitel formájában visszaadják a jegybankoknak. Az említett valutáris intézkedések célja a hirtelen felmerülő válság leküzdése, illetőleg kiszélesedésének megakadályozása. A gyakorlati intézkedések legmélyebb alapja azonban a pénz igazi természetének fölismerése. Az arany, mint áru, egészen más valami, mint az arany, mint pénz. Az utóbbi célja tisztán az, hogy a gazdasági forgalmat lehetővé tegye és lebonyolítsa, értékét tehát a gazdasági élettől veszi. A pénz csak azért arany, hogy egyrészt fogható legyen, másrészt a pénz értékegységének meghatározása a pénz anyagában is adva legyen. Mindaddig azonban, amíg az aranyat fog-korona, zsebóra, dísztárgyak stb. készítésére fel fogják használni, addig az arany egyúttal áru is marad. Az áru értékét pedig elsősorban a kereslet és kínálat folyton változó és ingadozó gazdasági tényezői határozzák meg. Tehát az aranynak, mint árunak értékingadozása ingadozóvá teszi a pénz értékét is mindaddig, amíg a pénz alapértéke bizonyos mennyiségű arany értékében van kifejezve és ahhoz van hozzákötve. A modern valutáris intézkedések mélyebb célja éppen az, hogy a pénznek, mint eszköznek A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 325
