Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 323 kezőleg a pénzt pénzzé az teszi, hogy eszköz, éspedig a cserének, forgalomnak az eszköze. Az eszköz értelme és értékének mértéke pedig a cél. Következőleg a pénz értéke, mint pénzé, független az arany áruértékétől. A pénz bölcseleti elemzéséből folyik, hogy mivel a pénz emberi alkotás és a pénzérték megállapítása az ember szabad választásától függ, a pénz értékét szabad elhatározásból folyó tevékenységgel irányítani lehet. Mivel azonban a pénzt a forgalom eszközeként alkotta meg az ember, a pénzérték, pénzmennyiség stb. megállapításának hozzá kell simulnia a termelés és gazdasági forgalom természetéhez, szükségletéhez, fejlettségi fokához. Így az áralakulást, illetőleg a pénz értékét tehát befolyásolni lehet a váltókamatláb megváltoztatásával, pénzfelhigítással, devalvációval, a hitelkeret megszorításával, vagy kibővítésével stb. Az ilyen beavatkozásoktól azonban csak esetlegesen függ a pénz értéke. A pénz értéke, amennyiben a pénz lényeges mivolta szerint eszköz, tehát a dolog természete szerint, azaz per se a gazdasági élet egészséges forgalmától és fejlettségi fokától függ. Következőleg minden pénzpolitikai mesterséges beavatkozás a pénz értékébe, mennyiségébe és általában az árkérdésbe financiális szempontból csak akkor helyeselhető, ha finoman hozzáigazodik az egészséges gazdasági élet forgalmi és hiteligényéhez. Helyes hitel- és diszkont-politikával ki lehet egyensúlyozni a gazdasági élet átmeneti zavarait. Ha azonban maga a gazdasági élet idülten beteg, egyes vonatkozásaiban tartósan túlméretezett, a pénzpolitikai ügyesség a katasztrófákat legfeljebb ideig-óráig kitolhatja, de komolyan elhárítani nem tudja. Súlyos gazdasági válságok idején azután előtérbe lép a pénz anyagi mozzanatának áruértéke, amikor a gazdasági élet betegségének a lázhoz hasonló jele, szimptomája csak az a körülmény, hogya fizetési közösség a fedezetül megkívánt aranymennyiséget, illetőleg a fedezet- ként szolgáló devizákat megszerezni nem képes. Amilyen mértékben nyomul előtérbe a pénz anyagi mozzanata, olyan mértékben szorul háttérbe a pénz formai mozzanata, azaz a pénz fokozatosan elhomályosul, mint a forgalomnak és cserének eszköze. Viszont ha nincs eszköz, meghiúsul a cél, tehát a gazdasági közösség a fejlett forgalmi gazdaságból visszasüllyed a közvetlen és nehézkes csere primitív állapotába. Természetesen, amint ügyes pénzpolitikával a gazdasági élet átmeneti zavarain segíteni lehet, éppen úgy rossz hitel- és jegybank-politikával a gazdasági életet tönkre is lehet tenni. A bölcselő tehát azt mondja : a gazdálkodás végső célja közvetlenül a testi élet fenntartása és kifejlesztése, közvetve pedig érintve van az egész emberi kultúra, civilizáció, erkölcsi élet természeti és természetfölötti vonatkozásaiban. A végső cél természeti szükségszerűséggel adva van, nem alkotja szabad választás tárgyát. A gazdálkodás folyamata (termelés, csere) eszköz a végső cél szolgálatában, amelynek megvalósulása szabad emberi tevékenységtől függ. A szabad emberi tevékenységnek azonban lépten-nyomon hozzá kell igazodnia a gaz21*
