Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
tenni, a pénznek általánosan körvonalazott fogalmát kell alapul venni és el kell tekinteni a pénzelméletek további részletezésétől. A bölcselő a pénzben valami emberi elgondolást és alkotást lát. A pénzzel kapcsolatban csodálatosan fonódik egymásba természeti szükségszerűség és szabadság, az alanytól független valós rend fölismerése és az alanyból kiinduló választás, a testi világ adottsága és emberi alkotás. A pénz a gazdálkodás rendjének egyik mozzanata. A gazdálkodás célja a testi élet fenntartása és kifejlesztése. Ez a cél az ember természetével adva van, azonban egyúttal az ember tudatos felismerésének tárgya. A külvilág tárgyait primitív módon használó ember az élet fenntartását szolgáló eszközök felismerésében az őt környező testi világ természetéhez igazodik (ezzel lehet táplálkozni, vagy ruházkodni, azzal nem), azonban már az eszköz alkalmazásába belekapcsolódik a szabadság, hiszen többfélével lehet táplálkozni és ruházkodni és többféle módon. A tökéletesebbre való természetadta törekvés a gazdasági folyamat differenciálódására vezet. Hogy a termelés és a csere közbeiktatásával tökéletesebben lehet megvalósítani a gazdálkodás célját, ennek fölismerésében az ember szintén a tőle független valóság-rendhez igazodik, de hogy hogyan termeljen és mit miért cseréljen, ez már szabad elhatározásától függ, mert többféleképen lehet termelni és cserélni. Persze a szabadság inkább a kollektív egészet, mint az egyeseket illeti meg. A termelés és cserélés ilyen, vagy olyan módját az embernek nemcsak ki kell választania, de meg is kell valósítania. A valóságrendhez igazodó ember fölismeri a fejlődés következő fokán azt, hogy a csereforgalom megkönnyítése céljából egy a cseretárgyaktól különböző eszköz közbeiktatására van szükség. Hogy eszközre szükség van és hogy mit jelent az, hogy eszköz, ez független a gondolkodó és gazdálkodó alanytól. Hogy azonban milyen legyen az eszköz, az az ember szabad mérlegelésétől és döntésétől függ, hogy pedig van-e eszköz, az attól függ, hogy az ember megvalósítja-e a fejlettebb forgalmi gazdaságot és ennek keretében a forgalom eszközét, a pénzt. A pénz tehát eszköz, éspedig a közvetett cserének eszköze. A pénz tényleges létezése és tartalmi minősége az ember alkotása csakúgy, mint maga a fejlett forgalmi gazdaság. Miután a bölcselő meghatározta, hogy a pénz eszköz, a továbbiakban elemzi, hogy a pénz, mint eszköz, milyen tartalmi mozzanatokat foglal magában, és így eljut a pénz anyagi és formai mozzanatának különböztetéséhez. Mivel a csereforgalom eszközének elsődleges funkciója az értékmérés és mivel mérni nem lehet, csak mennyiséggel, éspedig számos mennyiséggel, a pénz voltaképen maga a számsor, illetőleg számsorban kifejezett értéksor. Hogy az értéksor kiindulópontja, az «egy», milyen értékegység, az szabad választás tárgya. Az eszköznek azonban nincs belső jósága, minden eszköz értékességét merőben a célnak köszöni. Tehát az a számsorban kifejezett értéksor, amit a pénz 21 A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 321 Theologia.
