Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
320 IBRÁNYI FERENC függ, gyakorlatilag a pénzkihasználás intenzitásától, a pénzforgalom gyorsaságától, a hitelügy, a bankügy, a fizetési módok fejlettségi fokától stb. A pénzfedezet a világgazdaságot tekintve függ a nemesérctermeléstől ; egy ország gazdasági életét tekintve pedig a nemesércforgalom nemzetközi alakulásától, amelynek tárgyi tényezői a befektetés, tőkeátvitel, kereskedelmi forgalom stb. Tehát a pénzszükséglet és pénzfedezet aránya szerint alakul a pénz értéke. A pénzszükséglet és pénzfedezet olyan tényezőktől függ, amelyek benső összefüggésben vannak a gazdasági élet fejlettségi fokával, forgalmával és egészségével. Vagyis a pénzérték hullámzásának oka elsősorban az áruoldalon szereplő tényezőkben keresendő. Pénzértékváltozást előidézhetnek a pénz oldalán szereplő tényezők is, pl. nagy pénzbeözönlés, amelynek következtében a bankok olcsóbb kamatozású és rövid lejáratú hiteleket nyújtanak, az értékpapírok árai pedig fölmennek stb. Azonban a pénz oldalán szereplő tényezők jelentéktelenek az áruoldalon szereplő tényezők mellett. Wieser1 pénzelméletében hangsúlyozza, hogy az üzleti váltók, fedezetlen bankjegyek és csekkek szaporítása, ha a nagyobb üzleti forgalom követelménye, nem rontja le a pénz értékét. Az említett hiteleszközök az áruforgalom kísérő ellenértékei, az áruforgalom szükségletével születnek és a szükségletek elmúlásával eltűnnek. Ha azonban a hiteleszközök szaporításának oka a túlüzérkedés, a vállalatok szertelen versenye, helytelen organizáció, vagy visszaélések, akkor a pénz értékének csökkenése következik be. Bár az amerikai Irving-Fischer megkísérelte a quantitativ pénzelméletet föleleveníteni, a mennyiségi pénzelmélet a gazdaságtan tudományos megállapításai alapján meghaladott álláspont. A quantitativ pénzelmélet azért terjedt el kezdetben általánosan, mert egyes gazdasági jelenségeknek tetszetős, de éppen olyan felületes magyarázatát adta. így könnyen megmagyarázta azt a körülményt, hogy Amerika felfedezése, majd 1848-ban a kaliforniai, 1851-ben pedig az ausztráliai aranybányák felfedezése után az árak gyorsan emelkedtek. A pénzértékcsökkenés okául kínálkozott az arany beáramlása, illetőleg az aranytermelés megkétszereződése. Ugyanezt a jelenséget azonban a nominalisztikus pénzelmélet is megoldja és pedig sokkal mélyen- járóbban. A quantitativ pénzelméletnek kedvezni látszik, hogy a civilizált államok gyakorlati pénzpolitikája kitart a metallisztikus pénz- rendszer mellett. Pedig a metallisztikus pénzrendszer kielégítő magyarázatát adja az a körülmény, hogy így biztosítva van a nemzetközi elszámolás közös alapja és a közhatalom sem szaporíthatja kénye- kedve szerint a pénzhelyettesítő eszközöket. Ha a pénzt bölcseleti szempontból akarjuk vizsgálat tárgyává 1 L. Fr. von Wieser, Theorie der gesellschaftlichen Wirtschaft, Tübingen 1914, I, 310 skk.
