Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
314 IBRÁNYI FERENC ismerni az idők folyamán kialakult különböző iskolákat, azok irányát, vezető szempontját, jellegzetes vonásait és értékét. Észre kell venni egy- egy kérdésben a fejlődés vonalát és irányát, tehát különböztetni kell a között, ami már többé kevésbbé a múlté és ami a ma és jövő felfogása, így a kezdetben egymás mellé helyezett pénzelmélet egymás mögé kerül. Továbbá nem elég megmaradni a közgazdasági síkban. A köz- gazdaságtan által megadott fogalmak tartalmát egyetemesebb szempontból is lehet elemezni és vizsgálat tárgyává tenni, ez azonban már bölcseleti feladat. Ha kiindulópontul vesszük a pénznek azt a még általánosságban mozgó és elég tágkörű fogalmát, amelyben a különböző közgazdasági elméletek nagyjából megegyeznek és kijelöljük számára a helyet az egyetemes bölcseleti kategóriák között, nemcsak azt remélhetjük, hogy a két pénzelmélet között választani és róluk ítéletet mondani tudunk, hanem azt is, hogy a pénz fogalmát az erkölcstudományi megfontolás számára is megfelelően körvonalazzuk. Végül az elméleti közgazdaságtant párhuzamba kell állítani a modern, folyton új intézkedésekben bemutatkozó financiális gyakorlattal, nevezetesen jegybankpolitikával. Bár minden tudomány, mint a szellemi élet kifejtődésének egyik síkja, a gyakorlati élettől független, önálló és sajátos értékkel bír, tehát minden tudománnyal érdemes foglalkozni merőben önmagáért is, azonban nem kétséges, hogy minden tudomány a tapasztalatból indul ki, és minden tudományból van visszavezető út a tapasztalati világba. Különlegesen érvényes ez azokra a tudományokra, amelyek a mindennapi élet célkitűzésével és gyakorlatával közvetlen kapcsolatban vannak. És ilyen tudomány a közgazdaság- tan. A gazdaságteoretikusnak állandó éber figyelemmel kell kísérnie a ma gazdasági életét, mint nemzetgazdasági, mint világgazdasági viszonylatban, hogy éles kontúrral szétválassza a mindennapi történések és gyakorlati intézkedések mélyebb eszmei tartalmát és az eszmei tartalomban megnyilatkozó örök, egyetemes törvényszerűséget, továbbá az eszmei tartalom konkrét megvalósulásának folyton változó, a pillanatnyilag felmerülő adottságokhoz alkalmazkodó módozatát. Ami a gazdaságteoretikusra kötelező, az alól, legalább nagy általánosságban, nem vonhatja ki magát az erkölcsbölcselő sem, ha gazdasági területre akarja az erkölcsi normákat alkalmazni. Tehát amit föntebb a köz- gazdaságtan és erkölcstudomány egymásrautaltságáról megállapítottunk, meg kell állapítani a közgazdaságtan és gazdasági gyakorlat kölcsönös vonatkozásában is. A gazdaságteoretikus számára az elemeiben változó és bonyolultan egymásbakapcsolódó gazdasági élet az az egyszeri valóságtömb, amelyből az egyetemes érvényű igazságokat ki kell fejtenie, az a folyton alakuló, organikus valami, amelynek eszmei vázát, szerkezetét és törvényszerűségét ki kell elemeznie. Még a váratlanul fellépő adottsághoz való alkalmazkodás igényéből született, közvetlenül gyakorlati intézkedések is, amelyek például egy hirtelenül fellépő válság leküzdé
