Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
sére történnek, sokszor a gazdasági élet legmélyebb, a gyakorlati pénzpolitikustól talán nem is sejtett törvényszerűségét leplezik le. A gazdaságteoretikusból, aki a mindennapi élettel való eleven kapcsolatot elveszti, rossz történeti regényíró lesz. Viszont a gyakorlati gazdaság- és pénzpolitikus akkor tudja komolyan és felelősséggel irányítani a gazdasági életet, ha a gazdaságteoretikus tudományos szabatossággal és rendszerességgel mutat rá a szem előtt tartandó szempontok és követendő célok sokféleségére és azok egymáshoz való kölcsönös vonatkozás- sára. A közgazdasági gyakorlat kapkodássá fajul, ha hiányzik az elméleti megalapozottság. Amikor azt kérdezzük, hogy mi a pénz, mi is szembesíteni akarjuk az elméletet a gyakorlattal, a közgazdaságtan elvi megállapításait az eseményekben rendkívül gazdag utolsó 20 év valutáris, monetáris, devizapolitikai intézkedéseivel. Ezen szempontok megjelölése után feltesszük a kérdést, hogy mi a pénz. Hogyan körvonalazza a közgazdaságtan a pénz fogalmát? Az embert gazdasági tevékenysége, tekintve természetének lényegesen közösségi jellegét, mindjárt a gazdálkodás kezdetén közösségbe helyezi el, pl. családi gazdaságba, faluközösségbe, földesúri gazdaságba stb. Az ember állandó tökéletesedésre irányuló természetadta törekvése nemcsak személyi, de közösségi vonatkozásban is érvényesül. A gazdasági tevékenység közösségi vonatkozásban való integrálódása cserére vezet, amennyiben az egyik gazdasági alany részesedik a másik termelésének eredményében és így kölcsönösen kiegészítik egymást. A kölcsönös kiegészülés eredménye a szükségletkielégítés tökéletesebb formája. A közvetlen csere roppant nehézkes, mert két olyan embernek kell találkoznia, akiknek éppen a kölcsönös cserére felajánlott tárgyra van szükségük. Sőt még ebben az esetben is megakadályozhatja a csere létrejöttét a két cserére felajánlott tárgy értékbeli aránytalansága és oszthatatlansága. Heller Farkas példája szerint hiába találkozik két ember, akik közül az egyiknek lova, a másiknak egy pár csizmája van cserére szánva. Bár a kölcsönösen felajánlott tárgyra szükségük volna, a csere nem jön létre az értékbeli aránytalanság miatt. Amint a csereügyletek gyakoribbá válnak, kialakul a vásár, ahol a cserélőknek módjukban van megfigyelni, hogy mely tárgyakat fogadnak általában szívesen az emberek, azaz mely tárgyak örvendeznek általános keresettségnek. Aki csere útján akar valamit megszerezni, általánosan keresett tárgyra akar szert tenni, ilyet visz magával, hogy beszerezhesse rajta azt, mire szüksége van. Az általánosan keresett cseretárgy eleinte használati cikk volt, majd a csere fejlődésével a cseretárgy és csereérték elvált a használati tárgytól és használati értéktől. A fejlődés új láncszeme szervesen nő ki a csereforgalom természetéből, hiszen az általánosan keresett használati tárgyakat olyanok is keresték éppen általános keresettségüknél fogva, akiknek nem volt szándékuk azokat közvetlenül A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 315
