Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Mi a vallás?
290 SCHÜTZ ANTAL vallásoknak bizonytalan sejtéseit, a politeizmus tarka panteonját Garrigou-Lagrange-nak «aliquod Numen»-je alá kell szorítani. A buddhizmussal pedig (értjük az eredeti buddhizmust, a hinayana-t) aligha tud mihez kezdeni. Ott ugyanis Numen-t és vele való közvetlen lelki vonatkozást nem talál. Tanácstalan továbbá a vallási monizmus kifejezett képviselőivel szemben, amilyenek voltak régen a vedantisták és azóta annyi más, a Monistische Sonntagspredigten szerzőjéig, a híres kémikus W. Ostwald-ig és az antróposzofistákig. És ha már ezen a ponton fölvillan a látóhatár szélén a vallás létkérdése, teljes súlyával mered elénk (s ez a harmadik megfigyelésünk), mikor a vallás egyetemességének lámpásával belevilágítunk a ma vallási helyzetébe. Ma már nem lehet ugyanis tudatlanra venni, hogy szemünk láttára kezdenek történeti arányokat ölteni olyan jelenségek, melyeket a keresztény érzés mindig vallástalanságnak bélyegzett, melyeket a hagyományos meghatározások semmikép nem tudnak a vallás fogalma alá vonni, amilyen az orosz istentagadás mozgalma, a nemzeti szocializmus talaján elharapózó vér- és fajimádás. Jelenségek, aminőket valaha lehetett kivételekként kezelni ; ma azonban becsületesen kérdésbe kell tenni : Ezek az egész nemzedékeket, sőt egész népeket magukkal ragadni készülő jelenségek összeférnek-e a vallás egyetemességének apologétikai tételével? Látszólag iskolás kérdés. Mögötte és alatta azonban ott örvénylik és morajlik egy másik már ugyancsak nem iskolás probléma, hanem gondolom, a közeljövőben az egyetlen nagy kérdés, amely elé van idézve máris az apostolkodás és az élethez hű teológia egyaránt : a vallás létkérdése. Hogyan éleződött ki így a helyzet, mi a gyökérzete és elágazása, annak másutt igyekeztem a végére járni («A mai világ képe» az Egyetemi Nyomda kiadásában. I kötet 4. dolgozat : A vallás mai helyzete. Megjelenik 1938). Mi a kivezető út, az a közeljövő apologétikai föladata, sőt az apologétikai ill. teológiai föladat. Ez az elmélés itt csak egyet ragad ki a sok kérdés közül, melyek a teológiai megoldás előkészítéséhez tartoznak. Ha a vallásnak olyan meghatározását akarjuk adni, mely a fönti megfigyelésekben jelzett problematikát magába tudja ölelni, csakis olyanra gondolhatunk, amit a definiálás logikája szintetikus meghatározásnak nevez.1 Nem vagyunk ugyanis abban a helyzetben, hogy egy tartalmilag és terjedelmileg jól körülhatárolt valóságnak lényeges logikai mozzanatait kielemezzük a szabatosan megadott fogalmi tartalomból (analitikus meghatározás). Hanem arra vagyunk utalva, hogy a vallási jelenségek egész empirikus területének tudományos földolgo1 H. Rickert: Die Grenzen der naturwissenschaftlichen Begriffsbildung. 4. Aufl. 1921 p. 232 kk.
