Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Mi a vallás?
MI A VALLÁS? Adalék a teológiai tudományelmélethez. Három megfigyelés sugallta és irányítja a következő elmélést. Az első alaki jellegű, és magában legföljebb formális logikai problémára vezetett volna. T. i. a mi hitvédelmünk a vallást nagyon különbözőképen határozza meg. Ennek közvetlen külső oka persze az a tény, hogy a vallásról, mint annyi más jelentős teológiai fogalomról, minők áldozat, szellem, személy, tudás, nincs kifejezetten hivatalos jellegű meghatározás. Nem volna azonban nehéz ezt a sokféle meghatározást néhány alaptípusra visszavezetni. Ha szembeállítanók a ma kelendő protestáns meghatározásokkal, kitűnnék, hogy voltaképen két típusra mennek vissza. Az egyik a «hagyományos» meghatározás, mely Thorn. Summa theol. 2II 81, 1-re támaszkodik (és legtöbbször kifejezetten reá hivatkozik), melyet pl. Garrigou-Lagrange így fejez ki : «Religio est voluntaria mentis dispositio immo virtus, qua homo cognoscens esse aliquod Numen supremum, inclinatur ad exhibendum ei cultum propter eius excellentiam et dominium».1 A másik tudatosan tágít ezen a meghatározáson ; típusa lehet S. Weber meghatározása : «Religion ist die auf Grund der Erkenntnis absoluter Abhängigkeit von Gott als Kern des Daseinswertes und Daseinsglückes empfundene und in Liebe vollzogene Selbsthingabe des ganzen Menschen an Gott in Denken, Wollen, Handeln zur dauernden Verbindung».2 S itt áll elénk egy másik kérdőjel, mely a merő logikai tervezgetés és építgetés területéről kiutal a komoly, sőt komor valóságba. Azok az apologéták t. i., kik nagyjából a fönt vázolt két típus valamelyike szerint határozzák meg a vallást, egyértelműleg vallják (s katolikus alapon nem is tehetnek mást), hogy a vallás egyetemes, még pedig mind a három szellemi dimenzióban : térben, időben, érdekben ; vagyis vallás van mindenütt ahol emberek vannak, mindenkor amióta emberek vannak, mindenben amiben emberi munka van. Nyilvánvaló azonban, hogy ha a vallást úgy kell venni, mint ezek a közkeletű meghatározások elénk- tárják, akkor a vallás egyetemességének tétele nem tartható fönn. Már a pogány vallások is csak nehezen erőltethetők bele, amennyiben itt a fejletlen, többé-kevésbbé mégis csak animista és manista ízű primitív 1 R. Garrigou-Lagrange: De revelatione. Ed. 3. 1925 p. 55. 2 S. Weber: Apologetik. 1907 p. 110; cf. F. Hettinger: Lehrbuch der Fundamentaltheologie 3. Aufl. 1913 p. 70 kk. Theologia. 19
