Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben
tott sorrendből is kitűnik, hogy a tulajdonos elsősorban egyházjogásznak és csak kevésbbé teológusnak érezte magát. Ennek megfelelően a római jogi és kánonjogi könyvek közül majdnem mindazok megvannak, melyeket akkor a bolognai egyetemen használtak. (Lásd Savigny III 600—604.) Egyetlen egy könyv yan, mely a 70-es években már Bolognában is forgalomban volt, de a jelen könyvjegyzékből hiányzik : Susai Henrik, ostiai kardinális-püspök (a híres «Ostiensis» f 1271) «Summa super titulis decretalium» című műve. Mivel ő azonban nem Bolognában, hanem Párisban tanított, valószínűleg még nem voltak használatban az ő művei Bolognában abban az időben, mikor László mester ott járt, mert most már biztosnak vehetjük, hogy ő ott nyerte jogi képzettségét. A teológiai könyvtárát illetőleg meg kell állapítanunk, hogy ez nem felelt meg az akkori nyugati műveltség színvonalának. Egyetlenegy könyvet sem találunk, mely a XIII. századból származna ; csak azok a könyvek vannak meg, melyek már a XII. század második felében is a teológiai tanítás alapjául szolgáltak. Igaz, hogy ezek a könyvek — Petrus Lombardus Sententiái és Szent Pál leveleihez írt kommentárja, Petrus Comestor historia scholasticájaésaSzentÁgostonnak tulajdonított «Soliloquia» — az egész középkoron végig a legolvasottabb könyvek közé tartoztak, és ugyanez áll Szent Gergely Moraliá-iról is.1 De a XIII. század teológiai műveltsége már nem szorítkozott ezekre a könyvekre, újabb és újabb Sententia-kommentárokban, quaestiogyüjteményekben és (egyelőre csak speciális tárgyköröket feldolgozó) summákban (például Summa de virtutibus, Summa de bono című művekben) találta irodalmi kifejezését. Egy pár ilyen könyvet joggal kereshetnénk László mester könyvtárában, ha ez az akkori teológiai műveltség magaslatán állt volna. De hát egyházjogász volt ő, nem teológus, azok közé az emberek közé tartozott, akikről Dante sajnálkozva állapítja meg, hogy nem a Szentírást és az egyházatyákat, hanem a decretaleseket tanulmányozzák, amint azoknak megkopott lapszélei mutatják.2 így a könyvtár érdeklődési irányában mutatkozó egyoldalúság nem általános jelenség, hanem a tulajdonosának egyénisége jut benne kifejezésre. Hogy abban az időben éppen a nyugati miszticizmus is csodálatos gyorsasággal LÁSZLÓ MESTER ESZTERGOMI PRÉPOST KÖNYVTÁRA 225 Egy 1279-ben Bolognában elhúnyt kánonjogi doktor könyvtára a következő könyvekből állt : Decretales cum apparatu 4 példányban, régi Decretales, Decretum, Codex, Digestum vetus, Goffredi Summa és négy teológiai könyv (valószínűleg a historia scholastica, liber sententiarum, Nagy Szent Gergelynek egy műve és egy a Distinctiones Mauritii-nek megfelelő kézikönyv, vagy egy másik patrisztikus mű), Savigny, III 602. 1 A bécsi »skót« bencéskolostor a XV. században a »libri legibiles ad mensam» között felsorolja a következő műveket is : Moralia beati Gregorii, Scholastica historia, Soliloquium beati Augustini-Gottlieb u. o. 442. 2... 1’Evangelio e i dottor magni son derelitti ; e solo ai decretali si studia si, ehe pare ai lor vivagni Par. IX 133. Theologia. 15
