Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben
226 IVÁNKA ENDRE tudott tért hódítani hazánkban, azt Mályusz a fent idézett munkájában világosan kimutatta.1 Valószínű azonban, hogy ez sem terjesztette nagyobb körökben a scholasztikus műveltséget. Fel kell vetnünk azonban azt a kérdést is, hogy vájjon mennyiben jellemző-e ez a könyvtár az általános műveltségi viszonyokra nézve hazánkban, vájjon nemcsak kivétellel van-e dolgunk? Mert lehetséges, hogy ez a könyvtár, melyet egy külföldet járt magyar ember külföldön gyűjtött, unikumot jelentett az akkori Magyarországban, és semmiképen sem irányadó az akkori műveltségi állapotok megítélésében. Hogyan nézhetett ki hazánkban egy kisebb, szerényebb könyvtár abban az időben, egy olyan ember könyvtára, aki nem járt külföldön, hanem az itthon elérhető műveltségi eszközökkel volt kénytelen beérni? Szerencsénkre módunkban áll erre a kérdésre pontos választ adni. Magister Mothmerius szepesi prépost könyvtárát is ismerjük ; ő semmiesetre sem tartozik az ország nagyjai közé, azok közé, akik az ország műveltségéből kiemelkedtek és az általános európai műveltségbe tudtak belekapcsolódni ; 1273-ban a következő könyveket sorolja fel végrendeletében :2 Bibliám, decretum, decretales, storiam scolasticam, librum sententiarum, passionalem (a mártírok legendája), pastoralem (Nagy Szent Gergely «Regula pastoralis» című műve), libros sermonum. Ez a könyvtár semmiben sem áll alacsonyabb színvonalon mint azok, melyeknek címjegyzékét a 224.1.1. jegyzetben bemutattuk. Különösen fontos azonban az a körülmény, hogy László mester végrendelete értelmében könyveinek legnagyobb része eladásra került. Számított tehát arra, hogy vevőkre találnak, van érdeklődés és szükséglet ilyen könyvek iránt. Eladásra pedig a Biblia és a jogi Törvény- és Tankönyvek kerültek, űgymint azok a teológiai könyvek, melyek általánosan használatban voltak, mint a liber sententiarum és a scolastica historia — melyekkel ennélfogva magister Mothmerius könyvtárában is találkoztunk. A végső következtetés tehát az : Egy magyarországi jogtudósnak a könyvtára a XIII. század végén nemcsak hogy a bolognai tanárokéival állítható egy színvonalra, hanem még ezek közül is gazdagságánál fogva kiválik. Egy kisebb hazai magánkönyvtár az országnak aránylag félreeső részében (a Szepességben) szintén teljesen megüti a nyugati színvonalat. Tekintetbe kell vennünk, hogy mind a két tárgyalt könyvtár egyház- jogásznak, illetve az egyházi igazgatásban működő férfinek a könyvtára volt. A szorosabb értelemben vett teológiai könyvek hiánya ezzel is magyarázható. Ami ezekből megvan e könyvtárakban, az tényleg nem több mint az, amit feltétlenül el kell várnunk abban az időben. Ebből azonban az ország általános teológiai műveltségére csak akkor lehetne következtetni, ha egy olyan embernek a könyvtárát ismernénk, aki elsősorban teológus volt. Ivánka Endre.. 1 Károlyi Árpád Emlékkönyv, 380. 1. 2 Mon. Strig. ed. Knauz, II 11.
