Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: László mester esztergomi prépost könyvtára 1277-ben
LÁSZLÓ MESTER ESZTERGOMI PRÉPOST KÖNYVTÁRA 219 a legtöbb kéziratokban az Authenticum és a Tres libri codicis között található — de nyilvánvalóan azért maradt ki, mert a magyar viszonyokra vonatkozólag nem volt érvényben ; ez arra mutat, hogy a kézirat — ami az akkori szokásnak teljesen megfelel — a tulajdonos rendelésére készült másolat volt. A könyveket tudniillik abban az időben nagyobb városokban nem vették a könyvkereskedőknél, hanem rendelték a könyvmásolóknál; a bolognai egyetem statútuma (lib. 1. p. 27, Savigny u. o. III. 649) megszabja az egyes müvek árát is, melyet a könyvmásolónak kérnie szabad volt. A corpus iuris civilis kötetei között található egy 8) Sumpma Achonis nevű könyve is. Ez a körülmény már arra mutat, hogy ez csak olyan mű lehet, mely a római jogra vonatkozik. A bécsi dominikánus rendház könyvtárának 1500 körül készült jegyzékében a corpus iuris köteteinek felsorolása után1 következik ez a cím : Azonis summa super codices et instituta. 1453-ban a bécsi egyetem könyvtára Johannes de Lincz, arcium liberalium magister et sacri iuris canonici licenciatus könyveit kapta örökségbe. A decretum és a decretales kötetei és a novem libri codicis után következik itt is : summa Azonis super novem libros codicum (Gottlieb u. o. I 479). De a XIII. században is a bolognai könyvtárjegyzékekben és végrendeletekben több helyen a corpus iuris könyvei után közvetlenül következik Azzo Summája (Savigny u. o. III 595 [1262-ben], 596 [1269-ben], 600 [1257-ben], 603 [1299-ben]). Mindezt tekintetbe véve, nem lehet kétséges, hogy a szóbanforgó könyv nem lehet más, mint Azzónak,1 2 a híres bolognai tanárnak 1200 körül írt Summája, a római jognak az egész középkorban használt legjobb tankönyve.3 Kánonjogi könyvek a következők : 3) Decretum cum apparatu Johannis Theutonici. Ez a híres Decretum Gratiani, eredeti címen Concordia discordantium canonum, Gratianus szerzetes ((f 1158) nagy kánonjogi gyűjteménye, mely rövidesen az összes hasonló gyűjteményeket kiszorította a használatból és majdnem hivatalos tekintélynek örvendett az egész középkorban, annak ellenére, hogy csak privát gyűjtemény volt ; a középkori teológia is sok patrisztikus forrást csak rajta keresztül ismert meg. Ehhez a műhöz 1215 körül írt egy kommentárt Joannes Zemeke, halberstadti születésű bolognai tanár, akit, mint a decretum legjobb magyarázóját, «lux decretorum» névvel tisztelték meg, de a kéziratokban Johannes Teuto1 Gottlieb, Mittelalterliche Bibliothekskataloge Österreichs 1. Niederösterreich 389. 2 A névnek ilyen helyesírása (Acho) valószínűleg a gyakran előforduló Acco írásnak félreértéséből keletkezett. 3 Savigny u. o. IV. 27.
