Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
188 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN hogy az államot, az emberi «birodalmat» (tudjuk, hogy a «birodalom* fogalma milyen nagy szerepet játszik a legmodernebb államelméletekben) kapcsolatba hozza a kereszténység alapeszméjével, Krisztus birodalmával. Vagy, jobban mondva, rámutat arra a kapcsolatra, mely a kettő között szükségszerűen fennáll. Mert, amint könyvének elején mondja, minden uralkodás nem lehet más, mint : vagy az Istennel való együttműködés, vagy az Isten akaratának ellenszegülő önkény (17. 1.). Ezért nem lehet az állami életet a vallástól elválasztani. Már azzal is, hogy az állam önálló, az Istentől független hatáskört vindikál magának — még akkor is, ha ez a hatáskör tisztán csak a külső, jogi és gazdasági élet lenne —állást foglal az Istennel szemben és Isten— ellenes hatalommá lesz (47.1.). Hiszen épen ez volt a Sátánnak és Ádámnak a bűne, hogy az Isten nélkül akartak uralkodni a világon (68. 1.). A bűnbeesés előtt pedig az ember szabadon alárendelte magát az Isten akaratának, és ezt az eredeti állapotot, mely a bűn «mértékletlensége» (immoderantia 38. 1.) folytán megszűnt, állította helyre Krisztus megváltó szenvedése azáltal, hogy a megváltott embereket újra az Isten akaratának elismerésére és követésére vezette, így újra megalapította bennük az Isten birodalmát, sacramento et imperio passionis, hogy Sz. Jeromosnak egy mélyértelmű kifejezésével éljünk (91. 1.). így a legteljesebb értelemben alkalmazhatjuk Krisztusra (és a liturgia alkalmazza is) azt a nevet, melyet a pogány ókor a római császároknak adott : restitutor et reparator orbis (27. 1.). Krisztus valóban és a szó szoros értelmében helyreállította az Isten birodalmát a földön, amennyiben a megváltott emberekben újra megvalósult a rectitudo voluntatis, akaratuk újra alárendelte magát az Isten akaratának, és így az embereken keresztül újra Isten uralkodik. így a megváltás után jogos uralkodás csak az lehet, mely hatalmát Krisztus nevében gyakorolja (79. 1.). Nemcsak az Egyház, mint az Isteni kinyilatkoztatás hirdetője, tartozik bele az üdvrendbe, hanem a keresztény állam is, mint az Isteni békének és az Isteni igazságnak megvalósítója és végrehajtója. Joggal foglalta tehát imáiba az őskereszténység az egyház mellett a római államot is, és az Isten gondviselésébe ajánlotta a religionis integritas mellett a Romani nominis securitas-t (70. 1.) ; hiszen a keresztény római birodalom tényleg Krisztus uralmának földi végrehajtójának tartotta magát, és így fogta fel hivatását a középkori «szent birodalom* is (45-46. 1.). A középkori római birodalom megszűnt. De még ma is igaz, ami örökké igaz lesz, hogy a megváltás óta csak egy birodalomnak van létjogosultsága a világon : Krisztus birodalmának (69. 1.). Minden hatalmat, tehát az állami hatalmat is, vagy az ő nevében gyakorolják — akkor jogos — vagy nélküle és ellene — akkor ez az isteni hatalom jogtalan bitorlása. Ez nem jelenti azt, hogy a megváltás után is újabb meg újabb földi hatalmak nem fognak támadni és az Isten hatalmának ellenszegülni ; ez természetes, mert a megváltás nem tüntette és nem is tüntethette el teljesen a bűnt a világból. De a világ végén minden más birodalomnak a hatalma meg fog szűnni, és egyedül Krisztus fog uralkodni, akkor, amikor «a világ halmai lehajlanak az Isten dicsőségének léptei alatt*. (Hab. 3, 6.) Ivánka Endre.
