Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 189 J. Stufler: Gott, der erste Beweger aller Dinge. — Ein neuer Beitrag zum Verständnis der Konkurslehre des hl. Thomas von Aquin. — Innsbruck, 1936. — 183 1. A különböző hittudományi iskolák megegyeznek abban, hogy a teremtmények mindenegyes ténykedéséhez — még a természeti rendben is — a teremtéstől és a fenntartástól különböző isteni befolyás szükséges, mégpedig ez a szükségesség oly mérvű, hogy a teremtmény ezen isteni együttműködés nélkül egyáltalán semmit sem tud tenni, mert hiszen ezt az isteni közreműködést semmiféle teremtett ok sem tudja pótolni. Ezzel szemben a szerző e könyvében azt bizonyítja, hogy Szent Tamás ezt az isteni együttműködést nem tartja szükségesnek. Szent Tamás szerint — írja a szerző (179. 1.) — a másodlagos okok, ha Istentől a szükséges erőket és természeti hajlamokat megkapták, s azonkívül az aktuális működésre minden szükséges dolog megvan, már tökéletesen elő vannak készítve a ténykedésre, és semmiféle további kiegészülésre nem szorulnak, hanem — mint az a természeti szükségesség hatása alatt működő okoknál történni szokott — azonnal, belső szükségességtől hajtva jönnek működésbe, vagy — ha szabad okokról van szó — előzetes megfontolás és elhatározás után erre vagy arra a működésre önmaguk irányítják magukat. E szerint tehát sem a tomisták, sem a molinisták nem hivatkozhatnak Szent Tamásra, mint mesterükre ebben a kérdésben. Ha azonban azt vetjük ellen, hogy Szent Tamás mégis többször említ «közvetlen isteni cselekvést», mikor a teremtmények működésének okait keresi (pl. De pót. q. 3. a. 7. és II. Sent. d. I. q. 1. a. 4.), a szerző két magyarázattal felel. Először is Isten minden teremtett lénynek, mint másodlagos oknak működésében valamit közvetlenül magáénak mondhat, t. i. a tiszta szellemeknél magát az egész állagot, a testi dolgoknál pedig a materia primât. Csak az ő erejétől tartva tudnak a teremtett okok működésbe jönni. Továbbá Isten adja közvetlenül a teremtés által a dolgokba a cselekvő erőket a természeti hajlamokkal együtt, s így közvetlen oka annak, hogy ezek az erők működésbe jönnek. Ilyen értelemben Isten közvetlen mozgatója szellemi képességeinknek, az értelemnek és akaratnak is. Általában véve ahhoz, hogy valami a potentia állapotából az actus primus állapotába eljusson, szükséges egy movens per se. Ez a szükségesség azonban nem áll fenn, mikor a dolog az actus primus-ból az actus secundus-ba, vagyis a tényleges működésbe megy át (8. Phys. lect. 8.). Isten tehát mint generans, mint a forma adója az igazi mozgatója a dolgoknak, amint pl. Szent Tamás egy helyen mondja : «Operationis naturalis Deus est causa, in quantum dat et conservat id, quod est principium naturalis operationis in re» (De ver. q. 24. a. 14.). A szerző kifejezetten hangsúlyozza, hogy könyvében nem a saját meggyőződését adja, hanem Szent Tamás igazi véleményét és tanítását kutatja. E célból elsősorban körvonalazza a motio naturalis fogalmát. Kimutatja e fogalom jelentőségét Szent Tamás tanításának megmagyarázásánál. Majd rátér a másodlagos okok és azok természetes tevékenysége közötti viszony ismertetésére. Megvilágítja Istennek, mint legelső mozgatónak szerepét a
