Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
178 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN gen, mert ezek a technikai megoldások is annak a lelki szükségletnek a bizonyítékai, amely csupán a bűnök megvallása útján nyer kielégülést. «Ezek a ceremóniák éppen külsőleg akarják bizonyítani, mi megy végbe a lélekben» — folytatja Hoh. A primitív népeknél egyébként is «nem hosszú az út a gondolat megszületésétől a cselekvésig» s a gondolatok, szándékok eme népeknél majdnem mindig valamilyen cselekedetben realizálódnak. Világos ezek után, hogy a bűntudat a gyónás technikai formáinál is megvan, sőt megvan az a szándék is, hogy a bűnök súlyától a bűnös megszabaduljon. Pettazoni, az etnológus a primitív népek gyónás-szükségletének belső értékét azzal az állítással akarja leszállítani, hogy a legtöbb nép csak akkor gyónik, amikor betegség, baj éri, vagy amikor azt vallási vagy társadalmi előírások megparancsolják. «Nem szabad a vadaktól többet várni — feleli erre Hoh —, mint amennyit a mai modern embertől várunk». Egyébként a felsorolt pár példa is mutatja, hogy a primitív népek gyónása — bármit is akarnak vele elérni : gyógyulást, sikeres halfogást stb. — hitből fakad. Ha néha önző célok felé nyilvánul is meg ez a hit, mégis a belső szükség diktálja a bűntől való megszabadulást, mint érdemszerző cselekményt. Annál tiszteletreméltóbb a primitív népeknek a bűntől való szabadulási szándéka, mert több ilyen népnél nem tételes törvény és nem hittétel mondja bűnnek azt, amit ők a gyónás alkalmával lelki szükségletből bűnnek minősítenek és megvallanak. Igazán nem túloz tehát az író, amikor megállapítja, hogy a primitív népek lelkiismeretében gyónásukon keresztül megcsillan a kinyilatkoztatás szikrája, ami bíztató perspektívát jelent a jövőre ... Kontor Lajos. Irodalom — Literatur— Bulletin. I. I. Hazai irodalom. Egyházi és alkalmi beszédek. Irta : Virág Ferenc pécsi püspök. Pécs, 1937. Dunántúl-nyomda. 286 1. «Mindig boldognak éreztem magam, valahányszor a szószékre léphettem és az evangéliumot hirdethettem. Lelkipásztori munkásságunknak ez egyik legfontosabb része, melyre küldetést magától isteni mesterünktől, az Ür Jézustól kaptunk.» Ezekkel a szavakkal vezeti be a pécsi püspök azt a tartalmas kötetet, amelyben tízévi püspökségének emlékére beszédeit és nagyböjti körleveleit egybegyűjtve nyújtja egyházmegyei papságának. Valóban méltó szavak egy püspök ajkára ! Méltók azoknak apostolutódjához, akik inkább diákonusokra bízták az egyre gyarapodó munka egy részét, csakhogy elmondhassák magukról : «Mi meg majd a könyörgéssel és az ige szolgálatával foglalkozunk» (Ap. Csel. 6, 4). Nemcsak a pécsi papság, hanem az egész magyar klérus hálával fogadja a jubiláló főpásztor bíztató példaadását az ige szolgálatának lelkiismeretes betöltése iránt. Mert ha igen sok és sokféle az az ellenséges hatás is, amely a templomi szószék erejét napjainkban gyöngíti és bénítja, igehirdetésünk
