Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 179 eredménytelenségében — fájdalom — nagy része van annak is, hogy gyakran maguk az igehirdetők sem érzik a fáradhatatlan készülésre buzdító felelősségnek tudatát. A pécsi püspök közreadott kötete — amelyben a legkülönfélébb egyházi és világi alkalmakra találunk példátadó pontossággal kidolgozott beszédeket, karácsonyra, húsvétra és kongregációs ünnepekre pedig egész sorozatot — hatalmas memento gyanánt fog szolgálni minden igehirdetőnek, hogy soha nem lankadó, odaadó készüléssel teljesítse a nagy német homi- letánnak, Keppler, rottenburgi püspöknek kérését : «Achtung vor der Majestät des Wortes !» Most ebben a kötetben a legmagasabb egyházi helyről kaptuk meg a példaadás buzdítását, hogy szorgalmas prédikációs-készü- letünk után reánk is érvényes legyen a Szentírás szava : «Dedit mihi Dominus linguam mercedem meam et in ipsa laudabo eum» (Eccli. 51,30). Tóth Tihamér. Dr. Pataky Arnold: A kereszténység eredetére vonatkozó űjabb elméletek. Budapest (Egyetemi Nyomda). 1936. 8°. 84 lap. Kapható a Theologia szerkesztőségénél. Ara 1 P. A kereszténység eredetének kérdése ma a tudományos és közérdeklődés gyújtópontjában áll. Ezért nagyon helyesen tette a szerző, hogy a Pázmány- egyetem ezévi megnyitó ünnepélyén tartott rektori székfoglaló előadását, mely e kérdés közeli múltját, jelenlegi állását a szerzőtől megszokott gondos körültekintéssel tárgyalja, a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. A szerző mindenekelőtt megismerteti a századforduló óta divatossá vált racionálista vélekedéseket (főleg Harnack és Loisy teóriáit, a formatörténeti iskola tételeit, 3—29. 1.), majd az őskeresztény iratok szorgos kiaknázásával rámutat eme teóriák alaptévedéseire (29—69. 1.) és kimutatja, hogy a kereszténység lényegét kimerítő tanítások nem idegenből kölcsönzött elemek, nem a vallási szinkretizmus termékei, nem késői vallási spekulációk, avagy lélektani eltévelyedések szüleményei, hanem azokat az első kér. hívek már az apostolok idejében ismerték, hitték és vallották. A könyvecskét már aktuálitásánál fogva is igen melegen ajánljuk az egyháziaknak és a világi híveknek egyaránt. Iványi János. Aistleitner József: Vázlatos szír nyelvtan. Budapest (Egyetemi Nyomda). 1937. 8°. 95 lap. Fáj megállapítanunk azt, hogy a szír nyelv és irodalom tanulmányozása az újabb tud. kutatás mostohagyermekei közé tartozik. Pedig hát a szír nyelvet nekünk, keresztényeknek nemcsak mint kegyeletes emléket kellene megbecsülnünk (hiszen ez úgyszólván az egyedüli keresztény sémi nyelv), hanem mint azt a nyelvet is, melyen az Egyház első leányainak egyike, a már a legelső kér. századokban virágzó szír egyház olvasta a sugalmazott könyveket, végezte liturgiáját és zengte el himnuszait. A szír nyelv ismerete nemcsak a szentírásmagyarázónak válik hasznára, hanem a dogma- és a liturgiatörténet kutatójának is. Nagy örömmel kell tehát üdvözölnünk Aistleitnernek ama bátor elhatározását, hogy Magyarországon elsőnek írja meg a szír nyelvtan kézikönyvét. Didaktikailag kettős értéke van a nyelvtannak. A szerző a legkínosabb 12*
