Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
172 RÓNAY GYÖRGY logikája mögött ott háborog az intellektus szenvedélye, az a hatalmas temperamentum, melyre már mint csalási örökségre is céloztunk. S hogy ez a szenvedély már nála intellektuális sikra vetítődik, magatartásában mintegy Pázmány előképévé teszi szemünkben. Mindarról, ami közvetlenebb kapcsolata eszmei és stiláris téren Pázmánnyal kimutatható, másutt szóltunk már.1 Befejezésül talán fölösleges is már az ellenreformációban való nagy jelentőségéről beszélnünk. Szerepe nyilvánvaló. Az új irodalom és történetszemlélet pedig, amely nem idegenkedik többé a szigorúan vallási vonatkozásoktól, remélhetőleg rácáfol hamarosan az ellenreformáció kezdeteire vonatkozólag is Ferenczy—Danielik Monoszlóiról tett megjegyzésére : «Eddig e jeles íróról irodalomtörténetíróink vagy nem, vagy csak fölületesen emlékeztek». Rónay György. 1 Pázmány magyar elődei. Theologia 1936. 50. skk. 1.
