Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
168 RÓNAY GYÖRGY a tárgy a katolikus hit. Még három vita tartandó ezenfelül, a katolikus vallás védelmének célzatával, a protestáns tanok ellen. A vitát leírják, bemutatják az érseknek, távollétében a vikáriusnak s ezek, ha szükségesönkényes föltevés, hogy amennyire hasznos volt az iskola számára Monoszlói működése, annyira hasznos volt az iskola Monoszlói szempontjából is, mert hiszen a tanítás állandó gyakorlatában dialektikus tudása még csak mélyülhetett, teológiai fölkészültsége pedig a hazai körülményekhez irányulhatott, úgy, hogy mikor Telegdi halála után ő lép a hitvédelem élére s 1588-ban kiadja Apológiáját, már teljesen a magyar viszonyokhoz alkalmazkodott hitvitázóként áll elénk.1 Nem lehet azonban az iskola mellett a káptalan szellemét sem figyelmen kívül hagynunk. Apológiája bevezetésében, a káptalanhoz intézett latin ajánlólevélben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik a testületről s buzgósága illusztrálására intézményeit hozza föl, többek között éppen az iskolát : «Edocent haec honestarum literarum vestrarum seminaria, ex quibus velut equo Trojano novi recentesque milites, quasi novi partes indies prodeunt et non contemnendam ingeniorum altissimarumque scientiarum segetem Matri ipsi deferunt». Ugyanitt szép vallomást tesz a káptalan iránti szeretetéről. S hogy a káptalanban ekkor már élénken élt a kezdődő ellenreformáció szelleme, amely saját módszereikkel, iskoláival, prédikációval, sajtóval, harcol a protestánsok ellen, azt azok a dedikációk is mutatják, amelyek az ekkori katolikus könyvek költségeinek fedezőit nagyrészt a káptalan tagjaiban jelölik meg. De pontosabb adatok is fölhozhatok amellett a tudatosság mellett, amellyel a nagyszombati papság ekkor már restauráló hivatását vállalta. Kezdemények most már nem múlnak el a kezdeményezőkkel, hanem folytatókat találnak s így mintegy közös munka indul meg. Apológiáját Monoszlói Telegdi védelmében írta, Telegdi biztatására kezdte, Kutasy János figyelmeztetésére fejezte be. Munkáit Pécsi Lukács látja el versekkel. Monoszlói ügyét pedig Gyarmati ellen Pázmány Péter vállalja. Ugyanerre mutat az a gond is, amellyel Monoszlói ajánlja kézirati hagyatékát Kutasy gondjaiba, nem a maga hírneve érdekében, hanem azért, nehogy az egyházi szónokok a rájuk nézve fontos segédkönyvtől elessenek. Láttuk, hogy Gábor öccse később ugyanilyen gonddal figyelmezteti Napragy Demetert bátyja latin szónoklataira.1 2 De Gratia-jához Pethe Márton kalocsai érsek nyújtott anyagi segítséget, ugyanő buzdította a munka megírására. Ha mármost ezt a minden bizonnyal a századvég katolikus, nagy- szombati és pozsonyi törekvéseinek keretében létrejött munkásságát 1 Monoszlói kéziratban maradt tankönyveiről Knauz : A pozsonyi káptalan kéziratai, 1870. A nagyszombati iskola vitáiról Békefi : Oláh Miklós nagy- szombati iskolájának szervezete, Századok, 1897. 2 Kollányi : Könyvek a XVI. és XVII. századi főpapi hagyatékokban. Magyar Könyvszemle 1895.
