Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
MONOSZLÓI ANDRÁS 169 vizsgáljuk, legelőször azt a tudatosságot kell észrevennünk, amely szinte természetesen következik Monoszlói eddigi pályájából, előkészületéből, őrzött hagyományaiból. «Ego, — írja, — praecipua hujus temporis con- nek látják, latin és magyar nyelven megküldik a főesperesek útján a plébánosoknak, hogy népet ilymódon is oktassák a katolikus hitre. Ebből már az is kivehető, hogy sem az érsek nem szánta az élettől távolálló intézménynek iskoláját, sem a további fejlődés folyamán nem válhatott ez ilyenné ; erre már Telegedi és Monoszlói neve is biztosíték. Aligha troversiarum capita explicanda assumsi, de gloria sanctorum, ac purgatorio, hominumque satisfactione, quorum postremum exigui temporis expectatione cum fructu emissurus ; gloriam vero sanctorum duobus jam explicui manibusque emisi, alterum de Invocatione sanctorum, de cultu imaginum alterum...» Tervszerűen veszi tehát sorra a legvitatottabb kérdéseket és szögezi le bennük a katolikus álláspontot. Első müve Telegdi védelme Dávid Jánossal szemben. 1588-ban jelent meg. Tartalma : «Először megmutatom, hogy Telegdi Miklós a római anyaszentegyházbeliekkel semmiképpen farkas nem lehet, amint írja Dávid János. Másodszor, hogy semmiképpen bálványozó nem lehet. Harmadszor, hogy Dávid a jelen való eretnekekkel nyilvánvaló bálványozó. Negyedszer az ő több káromlására megfelelek röviden». 1589-ben jelent meg munkája De invocatione et veneratione sanctorum, Fejérkövi István nyitrai prépostnak ajánlva. Az eretnekek egyik része azt mondja, hogy a szentek nem is tudják, mit cselekszünk s így nem is esedezhetnek értünk, másik része tagadja, hogy az örök boldogságban volnának. «Ezért először erről, utólszor a másodikról szóljunk Isten segítségével.» Az Isten szentjei nincsenek a mennyországon kívül, hanem Krisztussal együtt uralkodnak, őket az első parancs megsértése nélkül segítségül hívhatjuk. Ezek bizonyítása után nagy tudással ír a szentek tiszteletének ellenzőiről s ismerteti történeti sorrendben az ilyen hereziseket. Magyarázza aztán, hogy a segítségül hívás nincs Krisztus érdeme ellen, megfejti az erről támadt tévelygéseket, a tévesen előhozott szent szövegeket helyesen magyarázza, végül a szentek értünk való ese- dezésének megengedhető voltát igazolja a szentírásból, szentatyákból, zsinatokból és csodákból. «A szenteknek érettünk való esedezésüknek megtanítása után következik a képek tiszteletéről való könnyebb magyarázat.» Ez De cultu imaginum címen, Pécsi Lukácsnak a hív katolikusokhoz intézett levelével, erdődi Pálffi Miklósnak ajánlva, ugyancsak 1589-ben látott Nagyszombatban napvilágot. Először azt fejtegeti, hogy a képet nem magát tiszteljük, hanem azt, akit jelez, akire emlékeztet. További fejezetei : a képek ellen való régi eretnekségekről és azok eredetéről ; az eretnekek képtelen hazugságáról, mellyel hamisan káromolják a katolikusokat ; a képeknek milyen tiszteletet ad az Egyház ; mi a különbség a bálványok és Krisztus és a szentek képei közt ; a tévelygők ellenveté
