Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
MONOSZLÓI ANDRÁS 167 tönosság, elsősorban Nagyszombatban, ahol Ransanus és Bonfini kitűnően megfért a szentírással és Szent Ágostonnal s ahol a humanista történetírás, megfosztva romanizáló törekvéseitől, az ellenreformáció alakuló történetszemléletében ép ekkor helyezkedett el véglegesen, mint a régi Regnum Marianum ékes illusztrációja s mint alapja a protestantizmus elleni leglényegesebb történeti érvnek : amíg Magyarország osztatlanul katolikus volt, addig a törökkel sikeresen szállt szembe, a török a «pestifera lutheriana heresis» miatti Isten büntetése s az ország romlásáért a protestantizmus a felelős. Különben is, Nagyszombatban a humanista szellem tűzhelye ép az Oláh Miklóstól egyesített városi-káptalani iskola volt, melyet az ellen- reformátor prímás 1554-ben látott el új alkotmánnyal, tehát ugyanakkor, mikor Ferdinánd a bécsi egyetemnek adta meg Reformátióját s talán ép e bécsi példa hatására. Az újjászervezés célja Nagyszombatban a «propaganda religionis Christianae, cujus cura prima et praecipua esse debet» volt s az iskola hű is maradt alapítója szelleméhez mindvégig, aminek ékes bizonyítéka, hogy a századforduló számos kiváló főpapja innét került ki. A vallás gondja azonban karöltve járt, a humanistaellenreformátor Oláh Miklós bölcs elgondolása szerint s egyéniségéhez híven, a tudomány gondjával, annyira, hogy az akkori időkben a klasz- szikus szerzőket sehol olyan bőségben nem olvasták, mint éppen Nagyszombatban.1 Monoszlói tehát nem került ellentétbe eddigi fejlődésével és irányával, sőt tehetségei teljes kibontásához kapta meg a megfelelő teret, mikor 1574-ben a nagyszombati iskolához került tanárnak. Ránk maradt tankönyveiből, amelyekből itt előadott s amelyeknek gondos átvizsgálása bizonnyal igen hasznos volna nemcsak az ő szempontjából, hanem a kor művelődésének teljesebb ismeretéért is, ugyanaz a vallást és tudományt harmonikusan egybekapcsoló szellem tárul elénk, amely eddigi pályáját, általában a nagyszombati iskolát és a kezdődő ellenreformáció egész szellemét jellemzi. Dialektika (In Dialecticam Joannis Caesaréi unacum questionibus controversis et dubiis, quae in Dialectica exoriri et emergere possunt, tractatus primus, 1581—1582) és Cicero (Commentaria in tres libros de Officiis Ciceronis, Librum de senectute ac paradoxa ejus, 1580) s egyéb klasszikus irányú, dialektikai és retorikai tárgyú jegyzetek mellett találhatók vallástudományiak, híven ahhoz a vitatkozó irányhoz, amelyet Oláh Miklós említett alkotmánya írt elő. Eszerint ugyanis, mint az 1558-i megújítás előírja, minden hónap elsején vitatkozást kell tartani, a beszédet a tanár írja, a tanulók pedig elmondják ; 1 Békefi : Oláh Miklós nagyszombati iskolájának szervezete, Századok, 1897 ; Ipolyi Arnold : A nagyszombati iskola a XVI. században, Katholikus Szemle, 1887 ; Franki Vilmos : A nagyszombati gymnasium a XVI. században, Uj Magyar Sión, 1873; Fináczy Ernő': A renaissance-kori nevelés története, 252—256. I.
