Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
166 RÓNAY GYÖRGY Schwarzenthalert választotta, a császár ezt letette s új választást rendelt el. Három évre rá Ernő főherceg megparancsolta, hogy ezután senki nem engedhető promócióra, ha előzőleg a római katolikus hitvallást, még pedig a IV. Pius pápától előírt formában, le nem tette. Közben a harc az egyetem és a jezsuiták közt állandó volt. A jezsuita kollégium modernebb, magasabb szintű lévén, elvette a hallgatókat az egyetemtől, mely csak egyötödét bírta annak a létszámnak, amellyel a jezsuiták dolgoztak.1 Mindez világosan mutatja, hogy az egyetemen a vallási kérdés, a katolicizmus és protestáns színezetű humanizmus harca állandó aktualitás volt s foglalkoztatnia kellett a lelkeket. Monoszlói pedig ezekben az időkben, 1582-ig, fordult meg gyakran Bécsben, mint a facultas artium hallgatója és részben már mint a nagyszombati iskola tanára. Amennyire tehát ez humanista irányú képzését szolgálta, annyira katolikus meggyőződése és harci készsége erősödését is, annál is inkább, mert olyan példákat látott maga előtt, mint a Jézus Társaságának tagjai. Fiatalabb volt, következéskép fogékonyabb is, mint fegyvertársa, Telegdi, így nem is csoda, ha az atléta Christi jezsuita típusának első markáns megtestesítőjét Pázmány és Arator előtt benne és nem Telegdiben kell látnunk. Fegyelem és öntudat benne már határozottabbak, tudatosabbak s úri temperamentum és keresztény aszkézis olyan egybeolvadására, amilyent Pázmányban látunk, már nála is komoly nyomokat találunk, ha aszké- zise még bizonyos fokig a hatalmas intellektuális képzettség és logikus fegyelem mögé álcázódik is s ha még szabadabban is tör ki belőle a hamisítatlan tizenhatodik századi temperamentum. Vallásos meggyőződése megerősítéséhez hozzájárulhattak az egyetemi évek azért is, mert hiszen az egyetemnek harcokban szükségkép összeforrott katolikus kisebbségében szilárdan élt az újabb humanista törekvésekkel* és természettudományi iránnyal szemben az a tudat, hogy a főiskola a katolikus hit megtartására és terjesztésére alapíttatott s ezért nyert számtalan kiváltságot a pápától, a huszita időkben is hű maradt hivatásához s Ferdinánd 1544. évi alkotmánya is ezt a szellemet hirdeti. így írja ezt le Melchior Khlesl dómprépost, egyetemi kancellár emlékiratában, mellyel a világi fakultásoknak az ő ellenreformációs törekvései miatt az udvarhoz benyújtott panaszára felelt.1 2 Természetes, hogy ez a dicsőséges katolikus múltra hivatkozó szellem mindenben megfelelt annak a Monoszlóinak, aki otthonról is ugyanilyen múlt emlékét hozta magával s aki e hagyományok ápolásának élénk példáit látta családja tevékeny pap tagjaiban. Humanizmus és katolicizmus azonban az ő szemében bizonyosan nem voltak olyan merev ellentét, mint a bécsi egyetem megújuló harcaiban. Nem már azért sem, mert nálunk volt katolikus humanista foly1 R. Kink : Geschichte der kaiserlichen Universität zu Wien, 304—345. 12 Kink i. m. 321. I. és Urkundliche Beilagen LX1X.
