Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Rónay György: Monoszlói András

162 RÓNAY GYÖRGY Bőd Péter, Horányi, Pauer János, Ferenczy=Danielik, Toldy Ferenc, Zeitiger Alajos után Monoszlói életének adatait leggondosabban és mindmáig legteljesebben Kollányi Ferenc és Szinnyei gyűjtötték össze.1 Tőlük tudjuk, hogy Monoszlói 1552-ben született Nagyváradon, régi nemes családból. Iskoláit ugyanott végezte, majd a bécsi és bolognai egyetemre került. 1574-ben, még pappá szentelése előtt, kinevezték a nagyszombati iskolába tanárnak. Tíz évnél tovább munkálkodott itt s közben tanulmányi célokból több alkalommal megfordult Bécsben, amint azt ott készített jegyzetei is mutatják. Ezek ma a pozsonyi káp­talani levéltárban vannak egy kivételével, ez az egy a rozsnyói káptalani levéltárba került valahogyan. 1578—1585 az esztergomi káptalannak volt tagja, 1580-tól pozsonyi kanonok és hitszónok is. 1599-ben szerémi, majd veszprémi püspök lett, Rómába is készült, de hogy valóban el­ment-e, nem tudjuk. 1600-ban az esztergomi érsek helyett a törökkel folytatott eredménytelen béketárgyalásokat. A következő évben meghalt. Ha fejlődését akarjuk figyelemmel kísérni és megérteni, mindenek­előtt azokkal a családi hagyományokkal kell foglalkoznunk, amelyek szellemét termékenyen befolyásolhatták. Magáról a Monoszlói-családról nem sokat tudunk. Nemessége mindenesetre kétségtelen s kétségtelen az is, hogy a hitújítás alkalmával hű maradt a katolicizmushoz, hiszen Andrásnak az esztergomi káptalan kebelében élt egy Miklós nevű nagy­bátyja, akinek könyvei közül is örökölte annak 1577-ben történt halá­lakor a tetszés szerint kiválasztottakat s akiről Kollányi említi, hogy a káptalan Nagyszombatba menekültékor annak kebeléből az első nagy- szombati plébános volt, tehát bizonyára jó szónok, mint unokaöccse is. Nógrádi főesperes, vágújhelyi prépost, szenttamási prépost volt és a szentbenedeki apátság főfelügyelője. Nyugodt élete aligha lehetett, mert 1560-ban port indított néhány ember ellen, akik megverték. Indulatos természetre következtethetünk ebből az adatból, s annál több joggal, mert unokaöccsénél is ugyanezt a lobogó temperamentumot látjuk, ami, úgy tetszik, családi jellemvonás. Nem akadályozza azonban ez azt, hogy vallásuknak öntudatos apostolai legyenek. Miklós is az lehetett, a hiva­tásukat komolyan vevő katolikus papok közül való, azok közül, akik anyagi érdekeiket nem érvényesítették az Egyház rovására, tudjuk ugyanis, hogy Vágújhelyen, ahol természetesen nem tartózkodott állan­dóan, saját költségén külön papot tartott.1 2 Pap és pozsonyi kanonok volt Miklós öccse, Gábor is, aki bátyja 1 Bőd : Magyar Athenas, 1766, 184. 1. ; Horányi : Memoria, 1776, Pars II. 660.1. ; Pauer : Az egyházi rend érdeme, 1848, 426.1. ; Ferenczy—Danielik : Magyar írók, 1856, 207. 1. ; Toldy Ferenc : A magyar nemzeti irodalom törté­nete, 1878, 48. 1. ; Zelliger : Esztergom vármegyei írók, 1888, 138.1. ; Kollányi : Esztergomi kanonokok, 1900; Szinnyei IX. 2 Kollányi : Esztergomi kanonokok, 144—45. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom