Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
MONOSZLÓI ANDRÁS 163 könyvtárát örökölte s 1603-ban Napragy Demeter veszprémi püspökre hagyta Andrásnak élete végén írt, egy fekete ládában levő beszédeit azzal, hogy fordítsa le magyarra, ha Isten visszaadja egészségét és adja ki Isten egyházának javára.1 Törhetetlen hűség a valláshoz, a papság szeretete és tisztelete, indulatos természet: ezek voltak azok a családi hagyományok, amelyekkel Monoszlói András élete útjának nekiindult s amelyek már kezdetben irányítólag hathattak rá, hogy majd később ezeknek a hagyományoknak és adottságoknak a közreműködésével és kifejlesztésével a szellemi életünkben jellegzetes bihari temperamentum első igazi képviselőjeként jelenjék meg, azon típus megtestesítőjeként, amely vérmérsékleti adottságait kemény fegyelem alá szorítja, indulatával komoly műveltséget párosít s hajlamait szigorú eszmei klasszicizmussá rendszerezi. Ezen a téren is mintegy előképe a hasonló alkatú Pázmánynak. Első tanulmányait a váradi iskolában végezte. A káptalani iskolázás a hitújítástól és töröktől örökösen fenyegetett, lassankint megszűnő tanintézetekben a hagyományos skolasztikus módszer szerint folyt s mindenesetre itt kell első csiráit keresnünk Monoszlói későbbi tanulmányok alatt bizonyára sokat csiszolódott skolasztikus gondolkodó készségének, amely mondatszerkezet terén teszi Pázmány elődjévé, amennyiben a szillogisztikusan haladó gondolatmenetek és szillogisztikus formára épülő összetett mondatok legtudatosabb mestere őelőtte, s így egyben annak a «nagyarányú» barokk stílusnak is előmunkása, amely a szokványos kúsza és tekervényes barokk prózával szemben ennek a stílusnak mintegy klasszikus változatát jelenti, mellékmondatait a skolasztikus gondolkodás sokágú, de mindig világosságra törő alapformáihoz idomítva. Emellett az iskolai trivium dialektika-tanításában gyökerező hatás mellett Nagyváraddal foglalkoznunk kell még egy szempontból. Tudjuk, hogy Vitéz János püspöksége alatt humanizmusunk egyik tűzhelye lett, humanista püspökök egész sora alatt virult és szobrai, épületei, élénken szem előtt őrizték a nagy hagyományokat. A püspöki udvar szellemének hatnia kellett az iskolára is, hiszen annak a humanista főpap gondját viselte. S hogy ez a hatás nem lehetett rövidéletű, azt könnyen igazolhatja két név : Magyi Sebestyéné és Ilosvai Istváné. Mindketten váradi olvasókanonokok voltak, tehát igazgatói a káptalani iskolának, az előbbi 1516—1522, az utóbbi 1547-ben.1 2 Magyi Sebestyén Bolognában és Krakkóban tanult, latin költeményeket írt, és kiadta Janus Pannonius Guarino-panegíriszét. Itthon 1 Kollányi : Könyvek a XVI. és XVII. századi főpapi hagyatékokban. Magyar Könyvszemle, 1895. 2 Pázmány és Monoszlói : Pázmány magyar elődei. Theologia, 1936. 1. — Iskolázás : Békefi Rémig : A káptalani iskolák története Magyarországon. Magyi és Ilosvai lectorok u. o. 154.1. — Várad humanizmusa : Horváth János : Az irodalmi műv. megoszlása, 62—63. 1. 11*
