Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
MONOSZLÓI ANDRÁS. Annak a magyar szellem történetében fölmérhetetlen jelentőségű áramlatnak, amelyet a trienti zsinat eszméinek megfelelően Oláh Miklós indított meg, a második nemzedékben három kiválóbb író képviselőjét ismerjük: Telegdi Miklóst, Pécsi Lukácsot és Monoszlói Andrást. Hármuk egymás mellett szereplése szimbolikus értékű is lehet számunkra ; jelezheti az új szellemiség nagy, különféle társadalmi rétegből származókat, különféle élethivatásúakat egyformán átható erejét. A jobbágyfiú Telegdi mellett ott áll a nemesi származású Monoszlói, a két pap mellett a világi Pécsi Lukács a megújhodó katolicizmus szolgálatában, a családi író mellett a hitszónok, apológéta és teológus ; munkásságukban pedig a humanista történeti és jogi kiadvány mellett a posztilla, vigasztaló könyv és agendárius. Annak a nagyszabású szintétikus világképnek, amely Pázmányban találta meg a maga méltó, humanizmust és skolasztikát, korszerű magyarságot és európaiságot egyesítő, az addigi hazai nyelvi és módszerbeli s a külföldi módszeres és eszmei eredményeket egyénisége erejével a katolicizmus áramába kapcsoló képviselőjét, termékeny úttörői voltak s életművüket többre kell tartanunk ránk jutott irodalmi hagyatékuknál. Őrtállók voltak a magyar katolikusság legsúlyosabb időiben s bátor helytállásukkal biztosították a kezdettől, Oláh Miklós kezdeményeitől, a folytonosságot a kifejtő és diadalra vivő Pázmányig. Telegdi Miklós és Pécsi Lukács méltatására történtek már kísérletek. Történt kísérlet annak a kapcsolatnak a vázolására is, amely Pázmány és a második ellenreformációs nemzedék között fönnáll. Monoszlóiról azonban az ott mondottaknál, összefoglaló irodalomtörténeti, történelmi, könyvészeti és életrajzi munkák megjegyzéseinél, egyes szétszórt adatoknál alig tudunk többet. Ezt az ellenreformáció történeti ismerete szempontjából bizonyára fájlalandó hiányt szeretné pótolni tanulmányom.1 1 Irodalom. Telegdiről : Both Ferenc : T. M. élete és művei, Szeged, 1899; Oácser József : T. M. nyelve, Nyelvészeti Füzetek 18; Rónay György: T. M. Magyar Kultúra 1935. — Pécsi Lukácsról : Rapaics Raymund : Pécsi Lukács Koszorújának forrásműve, Botanikai Közlemények 1931; ugyanő: A magyarság virágai, Bp. 1932; Alföldi Flatt Károly: P. L. és botanikai műve, Természettudományi Közlöny 1900; Rónay György: Szüzek Koszorúja, Bp. 1936. — Mindhármukról Szekfű Gyula: Magyar Történet, 2. kiad. III. kötet, 283—285. Theologia. 11
