Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ivánka Endre: Mózes a középkori misztikusok és az ókori filozófusok megítélésében
158 IVÁNKA ENDRE Ezt hirdette ő és azokat, akik hirdetését befogadták, elvezette arra a helyre, ahol később Jeruzsálem épült. .. Ott egy olyan kultuszt alapított, mely nem költséges áldozatokat és esztelen szertartásokat kíván a híveitől.» Később azonban — mondja Strabon — elhagyták tanításának eredeti tisztaságát és különböző babonás szokásokat fűztek hozzá, mint a körülmetélést és bizonyos ételektől való megtartóztatást. Itt következik a legrégibb törvényhozások isteni eredetéről szóló fejtegetés (Strabon 762 Cas.), melyet fentebb már említettünk.1 A dodónai jóshely, Lykurgos delphi-i útja, Orpheus, Musaios, Zamolxis, a brahmánok és a mágusok kerülnek szóba. Nyilvánvalóan Poseidoniostól származó anyaggytijtemény ez, melyet Strabon még egy a közelmúltból vett példával, a geta Burvistának és Dekaineos nevű jósának a példájával gazdagított meg. A példák felsorolása ezzel a mondattal kezdődik : «Ilyen volt Mózes is és az első hívei.» Ez a mondat árulja el legjobban, hogy mennyire más volt Poseidonios eredeti felfogása, mint az, amit Strabon ebből csinált. Mert nem olyan tudatos filozófusokról van itt szó, mint amilyennek Strabon Mózest is leírja, hanem jósokról, mágusokról, misztikus költőkről, akik a kozmosz egységének titkait átérzik és átélik inkább, minthogy ezt észszerű tanokba foglalnák és filozófiai rendszert alkotnának belőle. 4. A további fejlődés. Nemcsak annak a bizonyítékát láttuk tehát, hogy Poseidonios Mózessel foglalkozott és működését az ősember-elmélete értelmében magyarázta, példaként hozta őt fel arra, hogy az ősember szorosabb kapcsolatban állt az Istenséggel, tőle nyerte közvetlenül az inspirációit és nevében hirdette a törvényeit, — hanem egyúttal e felfogás első átalakulásának szemtanúi is lettünk, melyben a kozmikus egységet átélő és átérző primitív emberből a kozmosz elméletét tudatosan hirdető filozófus lett. Ez az átalakulás természetesen tovább folyt, amikor a Poseidoniosi kozmológia a platonizmus hatása alatt és a platonizmussal együtt a neoplatonikus szinthezisbe lépett és amikor ennek folytán a filozófiai megismerés célja már nem a kozmosz konkrét valóságának átélése és megértése volt, hanem annak az ősvalóságnak a misztikus megközelítése, melyből úgy a kozmosz, mint az emberi lélek emanált. Az Istenség most már nem maga az a kozmosz, melybe az emberi lélek is bele van helyezve, hanem az az ősvalóság, mely úgy a kozmosz, mint az emberi lélek mögött áll. Ezt az Istenséget nem a primitív ember természetközelsége közelíti meg legjobban, hanem a természetes világon és a konkrét valóságon túlszárnyaló, a földöntúli Lásd 155. lap.
