Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Miért nem adja meg a keresztség az eredeti épséget?
12 SCHÜTZ ANTAL szabadul a felső világba, és megnyílik szeme meg szíve a felső világ értékei és szempontjai számára. A másik forrás tagadhatatlanul azok a gyarlóságok, melyek beteges hajlamokból, beteg konstitucióból, öröklött terheltségből fakadnak. Ma már bizonyos, hogy ennek a forrásnak «forrása» végelemzésben az a pszichofizikai rendetlenség, kilengés, sőt kicsapongás, mely a rendetlen kívánságból indul ki és belőle meríti állandó ösztönzéseit. Ma a komoly és felelős orvostudomány is számol azzal a valósággal, hogy ha gyógyítani akar, a beteget és nem a betegséget kell gyógyítania ; és minden gyógyításban, főként abban, ami minden orvoshivatásnak eszménye, a prevencióban döntő szerepe van a lelki-erkölcsi gyógyulásnak. S így az épség állapota és ami vele jár, a harmonikus élet lehetősége végelemzésben a leghatásosabb panaceája e világ egyik főbajának, a szellemi kötöttségnek és gyatraságnak. Maradna ezen a területen a superbia vitae-nek legkiáltóbb hajtása, a cupido dominandi, az uralomvágy, a zsarnokság ; a szolgaság, kizsarolás, hódítás, elnyomás forrása, a történelmi tragikumnak egyik főszállítója. Ezt azonban úgy gondolom, a tényleges paradicsomi kiváltságok sem oltották ki, csak lefogták. Hisz benne van ez mint főkompó- nens Ádám ősbűnében, és benne volt az angyalbukásban, s úgy látszik, a teremtett szellem főkísértése. De az épség biztosította testi-lelki összhang, az ezzel járó szellemi fölszabadulás és az érdek- és akaratvilág szintjének a szellemi irányban való határozott eltolódása az uralomvággyal szemben is olyan hangfogóknak bizonyulna, hogy szociológiailag és történetileg annak okvetlenül éreztetnie kellene a hatását. Hiszen ma is találkozunk szellemi emberekkel, még a kinyilatkoztatás területén kívül is, kiknek szelídsége, méltányossága, nemes szabadság- és egyéniség-tisztelete szinte megbüvöl. Az eredeti állapot harmadik csoportja, a szenvedékenységtől és halandóságtól való mentesség tekintetében természetesen nem lehet azt állítani, hogy az épség és a benne megalapozott harmónia meg nagyobb szellemiség száműzne minden betegséget, nyomorúságot, szenvedést vagy épenséggel a halált. De ami mindenekelőtt a betegségeket és szenvedéseket illeti, tagadhatatlan, hogy a legrettenetesebbek azok a szenvedések, melyeket az emberek maguk és maguknak okoznak. Kínzás, gyilkolás, elnyomorítás, kop- laltatás, rettegtetés, ezek az emberiség igazi kínzókamarái — a peste, fame et bello ! De ezeket a test kívánsága és a szemek kívánsága fűti. Vészes tüzüket tehát az épség kioltaná vagy legalább is lényegesen lelohasztaná. A betegséget és logikus folyományát, a halált persze nem szünteti meg. A halál, a bomlás a szervezeti élet törvénye, mely csak a szellem kapui előtt áll meg. A paradicsomi halhatatlanság, a szentágostoni «posse non mori», elgondolhatatlan külön karizma, <páppaxov àfravaataç nélkül. Azonban különbség van szenvedés és szenvedés, betegség és betegség, sőt
