Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája

is, mint a múltban volt (nem hoz gyümölcsöt, mint a fa), nem sajátos értelemben azonban gyümölcsöző, mert gyümölcsöző dolgot jelent és azzal felcserélhető.1 Nem sajátos értelemben is gyümölcsöző volt régen a pénz, csak a középkorban a becserélés ritkán fordult elő és nehézkes volt, ezért akkor csak képességileg volt termékeny a pénz, míg ma a becserélés olyan könnyű és gyakori, hogy a pénzt ténylegesen ter­mékenynek kell mondani. Mivel a kamatvétel alapja a pénz termé­ketlensége volt, ma megszűnt minden meggondolás a kamatvétel jogos­ságát illetőleg.1 2 Noldin megoldása első tekintetre tetszetős, de nem állja a komoly kritikát. Eltekintve attól, hogy a képességiség és ténylegesség bölcse­leti fogalmait Noldin túlságosan lazán és szabadon használja, a sajátos és nem sajátos értelemben vett termékenység különböztetésével egy komoly repedés fölött siklik át. Noldin áttolja a kérdést oda, hogy a pénz milyen értelemben termékeny. Pedig a kamattilalom alapja a pénz csereeszköz-jellege, a terméketlenség csak következmény. Igaz, hogy a pénzen vehetek gyümölcsöző dolgot, azonban csak úgy, ha a pénzt kiadom, vagyis mint csereeszközt használom. A pénz hasznos volta a kiadással megszűnt. Tehát a pénz elhasználásra való tárgy. Márpedig elhasználásra való tárgyat nem lehet, csak ingyenesen ideig­lenes használatra átengedni. A pénz csereeszköz jellegét ma sem vál­toztatta meg Noldin elgondolása szerint, hiszen érvelése éppen a csere­eszköz jellegre épül föl. Tehát az ő gondolatmenetében a pénznek éppen olyan terméketlennek kell lenni ma, mint régen volt. Továbbá a középkor ipari termelésének és kereskedelmi forgal­mának volumenje akármennyire is kisebb volt, mint ma, mégis mindig tényleg is vettek a pénzen gyümölcsöző dolgot (földet, gépet, árut). A genovai és velencei gildék a levantei kereskedelmet bonyolították le a középkorban. Hozták Keletről a szegfűszeget, borsot, tömjént, olajat, szőnyeget, nemesfémeket stb. A középnémet városok szövetsége köz­vetített az itáliai városok és az északi Hansa között. A Hansa városok pedig az élelmiszerfogyasztó Rajnavidék ipari termelése, főleg textil­ipara és a szláv területet telepítő német lovagrend gabonatermelése között hozták létre a kicserélődés kapcsolatát. A flandriai városok (Brügge) megszerezték az angol gyapjúkereskedelmet és megtartották dacára annak, hogy a monopolhelyzetre törekvő Hansa az angol gyapjú­kereskedelem átvételét ambicionálta. A 14. században Itáliában már ismerős a primitív részvénytársaság, giró-, csekk-forgalom, biztosítás, 1 Noldin nem tudja, hogy a gyümölcsözés fogalma Aristotelesnél, illető­leg Szent Tamásnál, akiktől az erkölcstudomány ezt a fogalmat átvette, jogi kategória, aminek a természeti gyümölcsözéshez az analógián kívül semmi köze sincs. 2 Noldin—Schmitt, Summa theologiae moralis,21 Innsbruck, 1932, II, 538, 539, 544. A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 135

Next

/
Oldalképek
Tartalom