Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
jelleget is átfogja mindenestül ugyanaz a szükségképeni ingyenesség. Ha Lehmkuhl érvelését elfogadnék, akkor elhibázottnak kellene tartani a 19. század elejéig tartó egyházi kamattilalmat, mert a pénz mindig jelentett gyümölcsöző dolgot is. Heinrich Pesch, a szolidarizmus szisztémájának híres szerzője, megtartja a mutuum jogi struktúráját (ezt elhagyja Lehmkuhl) és abból indul ki, hogy amióta a gazdálkodás rendje a rendelkezésre álló pénz produktív felhasználását általánossá tette, a hitelnyújtás különleges gazdasági értéket, szolgálatot (ökonomische Leistung, Dienstleistung) jelent és a pénzkölcsönhöz különleges eredmény kapcsolódik. A kamat nem más, mint a különleges gazdasági szolgálat értéke és az eredmény ára. Következőleg a kamat nem sérti a csereviszony egyenlőségét, tehát a kamatvétel jogos.1 Pesch mélyebben fogja meg a kérdést, de a régi kátyúba végelemzésben beleragad. Mert a különleges gazdasági szolgálat egész tartalma egyenlő a csereeszköz kölcsönadásával. Márpedig a csereeszköz kölcsönadása szükségképen ingyenes, tehát a különleges gazdasági szolgálatot sem lehet megfizettetni a csereigazságosság sérelme nélkül. A gazdasági szolgálatot csak akkor lehetne külön megfizettetni, ha annak tartalma nem merülne ki a csereeszköznyujtásban, hanem azonkívül még más is volna. Ámde ez a különleges szolgálat kimerül a csereeszköz kölcsönadásában. Ugyanezt kell mondani Cathreinről, aki a kamat megengedettségének alapját abban látja, hogy a pénztulajdonos számára egyetemes lehetőség nyílik, hogy gyümölcsöző vállalkozásban résztvegyen és ennek révén nyereséghez jusson.1 2 Cathrein a régi interesse-elmélethez (lucrum cessans) kanyarodik vissza. Cathrein megoldása helytelen, mert merőben a vállalkozás lehetősége nem változtatja meg a pénz csereeszköz jellegét és nem befolyásolja az abban gyökerező ingyenességet. Az egyházi kamatengedélyezést egészen feltűnő és különös módon akarja igazolni Wiesinger cisztercita apát. Alaptétele, hogy a kapitalista gazdasági rend, mint ilyen, lényegében erkölcstelen : «Dass das kapitalistische Wirtschaftssystem schlecht ist, wird in etwa heute von allen, auch von P. Biederlack zugestanden, nur meint er, es handle sich bei dieser Schlechtigkeit nur um die Auswüchse, nicht um das Wesen. Hier scheiden sich die Geister. Tradition, Leben und Wissenschaft sagen, dass der Kapitalismus in seinem Wesen schlecht ist.»3 * A kapitalizmus ellen szól a kamat egyházi tilalmának egyöntetű hagyo1 Heinrich Pesch, Lehrbuch der Nationalökonomie, V, Freiburg in Br., 1923, 726,; Zinsgrund und Zinsgrenze, Zeitschrift für kath. Theologie, 1888, XII, 48 skk. 2 Victor Cathrein, Moralphilosophie, 19246, II, 366. 3 Alois Wiesinger, Tradition und Leben gegen kapitalistische Zinswirtschaft, Schönere Zukunft, 1928, III, 27, 590. A KAMATKÁRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 133
