Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
132 IBRÁNYI FERENC II. A külső címletektől eltérő magyarázatok. A nehéz kocsi nehezen keveredik ki a régi kerékvágásból és vág új nyomot. A katolikus erkölcstudományt sokszázados múltja ilyen nehéz kocsivá teszi. A 19. század második felében azonban megkezdett egy új nyomot, amelyen a kamatkérdés tudományos megoldása felé közeledni lehet. A moralisták megkísérelték a külső címletektől eltérő módon is magyarázni a tőkés gazdálkodásban szokásos kamatvételt, éspedig úgy, hogy a pénzről valamelyes termékenységet akartak kimutatni. Ez a termékenység a kamatvétel újabb alapja. A hiba csak ott van, hogy vagy a pénz csereeszköz-fogalmából indultak ki, amellyel az ingyenesség szükségképen adva van, tehát amelynek keretében a termékenység nem helyezhető el, vagy a csereeszköz jelleggel nem tudtak mit kezdeni. A következőkben vizsgálat tárgyává tesszük az egyes megoldási kísérleteket. Az újabb korban az első próbálkozás Julius Costa—Rosetti S. J. nevéhez fűződik. Szerinte a pénz közvetve termékeny, mert távolabbi módon szolgálja a termelést (lehetővé teszi a nyersanyagbeszerzést, munkaeszközök vásárlását, munkabérfizetést stb.). Továbbá a pénz virtuálisan, képességileg termékeny, vagy azért, mert elhatározhatja valaki, hogy egy pénzösszeget termelésre fog fordítani, vagy pedig azért, mert a gazdasági viszonyok könnyen lehetővé teszik, hogy a pénzt valaki termelésre fordítsa. Amennyiben a gazdasági viszonyok következtében képességileg termékeny a pénz, annyiban a pénz átvitt értelemben (per metaphoram) tőkének mondható, következőleg termékeny.1 Costa—Rossetti megoldásához röviden csak azt mondjuk : az átvitt értelemben vett tőke nem igazi tőke, a nem igazi tőke nem igazán termékeny, a nem igazán termékeny dolog alapján igazi kamatot magyarázni nem lehet. Az első nyomot folytatja Lehmkuhl. Szerinte a pénz termékeny, mert minden termékeny dolgot jelent : «habet characterem repraesen- tatricis omnium rerum, etiam frugiferarum». Levonja a következtetést is : a pénz tehát nem a kölcsönadás (mutuum), hanem a bérbeadás szerződésének tárgya.1 2 Feleljük : a pénz azért és annyiban jelent minden gyümölcsöző dolgot, mert és amennyiben csereeszköz. A csereeszköz pedig, mint ilyen, elhasználásra való tárgy. A pénz csereeszköz jellegében gyökerezik a szükségképeni ingyenesség, tehát a gyümölcsöző dolgot jelentő 1 Costa—Rossetti, Nationalökonomie im Geiste der Scholastik, Christlich-soziale Blätter, 1887, XX, 517 skk. 2 August Lehmkuhl, Theologia moralis, 191214, I, 757 ; Zins und Wucher vor dem Richterstuhle der Kirche und Vernunft, Stimmen aus Maria-Laach, 1879, XVI, 392 skk.
