Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
128 IBRÁNYI FERENC szerződés, járadék stb.) kötötte le a tulajdonos, vagy nem maga forgatta hasznothozó vállalkozásban. Ámde — amint azt valamennyi modern író hozzáteszi — a mai gazdasági viszonyok között mindenkinek és mindig módjában áll akár nyereséget kecsegtető vállalkozáshoz kezdeni, akár ilyenbe betársulni. Tehát a lucrum cessans címletét ma minden pénztulajdonos számára egyetemesen fennállónak kell gondolni. Nem lehet tagadni azt, hogy a jelen tőkegazdálkodás keretében is előfordulhat különleges esetként hitelező és adós között a damnum emergens címlete és akkor ezen a címen a hitelezőt kártérítés illeti meg. Nem lehet azonban azt mondani, hogy a kapitalista hitelüzlettel a damnum emergens állandóan és szervesen adva van. Sőt a folyószámlán vagy takarékbetéten elhelyezett pénz bármikor liquiddé tehető, eleve ki van zárva tehát, hogy kárvallással jusson valaki szükség esetén pénzhez abban az esetben, ha folyószámlán vagy betétkönyvön pénze van. A harmincas évek bankzárlata olyan rendkívüli és a közjó szempontjából indokolt, esetleges intézkedés volt, hogy azt az egyetemes szabály fölállításánál figyelembe venni nem lehet. Ezért a modern írók jobban hangsűlyozzák a lucrum cessans címletét, azonban ez sem helytálló. Először is nem lehet azt mondani, hogy a mai viszonyok között mindenkinek módjában van pénzével nyereség reményében üzletet, vagy ipari vállalkozást kezdeni. A gazdaságtan azt igazolja és a mindennapi tapasztalat alátámasztja, hogy a kisebb pénzösszegekkel fenntartott üzemek és ipari vállalkozások nem rentábilisak. Mi lenne továbbá, ha megtakarított pénzével egyszerre mindenki üzletet kezdene, vagy vállalkozna? A termelés anarkiája és az anyagi összeomlások végeláthatatlan sora következne. Ami a betársulást illeti, nem lehet tagadni, hogy a modern kapitalista gazdálkodásban is vannak olyan mozzanatok, amelyek a társasági szerződés eredeti jellegét hordják magukon (pl. az olasz mezzadria szerződés). Azonban a társasági szerződés olyan alárendelt szerepet játszik a modern gazdálkodásban, hogy eleve lehetetlen a társadalom megtakarított pénzét ebben lekötni. Nem áll tehát módjában a pénztulajdonosnak pénzét tetszése szerint társasági szerződésben átadni. Azonkívül — és itt fenekük meg voltaképen és teljesen a megoldás — a lucrum cessans címlete szükségképen ellenmondás. A pénz elhasználásra való tárgy, tehát jogilag terméketlen, ezért a kölcsönadás (mutuum) ingyenes szerződésének tárgya. A pénz használatát nem lehet megfizettetni, mert a használat egyenlő az elhasználással. Nem a pénznek, hanem az általa megvett termelőeszköznek, illetőleg árunak a használata jelent hasznot. Az árut, vagy gépet azonban már a saját pénzén vette az adós, mert a kölcsönadás szerződésében a pénz tulajdonjoga is áthárult az adósra. Itt az ellenmondás : miért kell külső címlettel megalapozni a kamatvételt? Mert a pénz terméketlen. Miért áll fenn a lucrum cessans címlete ? Mert a pénz hasznot hozott volna,
