Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Miért nem adja meg a keresztség az eredeti épséget?
10 SCHUTZ ANTAL is lényegesen csökkenti az értelemnek és akaratnak azt a meghomályo- sodását és meggyöngülését, mely elsősorban (bár nem kizárólag) a rendetlen kívánságból táplálkozik. Nem jár vele sem közvetlenül, sem elsőfokú közvetítésben a szenvedéstől és haláltól való mentesség. Más szóval : az épséget a következő meggondolásokban úgy akarom venni, legalább tartalmilag (nem fokban, hanem fajban), mint a dogmatika tanítása szerint az Úr Krisztusban (és Szűz Máriában) valósult. Mit jelentene már most az egyes ember számára, ha a keresztségben Isten természetkívüli ajándékaképen megkapná ezt az épséget? Jelentené mindenesetre azt, hogy a fiziológiai és pszichofizikai életkör, annak akaródzásai, vágyódásai és indításai nem tusakodnának többé eo ipso a lélek ellen, és ezért a lélek e nélkül a kölönc nélkül minden erejét a magasabb szellemi szempontok és értékek megvalósítására fordíthatná. Az embernek akkor nem kellene folyton megszenvedni és Szent Pállal megkeseregni az ősi kettősséget : Más törvényt látok tagjaimban, ellenkezőt elmém törvényével (Rom. 8). Ahogyan most vagyunk, folyton az ősi hármas kísértés szaggatja lelkünket : concupiscentia carnis, concupiscentia oculorum, superbia vitae. Az épség adománya megszüntetné a két elsőt és (mint majd alább látjuk) a harmadiknak is kiszedné méregfogát. Tehát elmaradna mindaz a sok kísértés, amit jelent az érzékiség, az ön- és fajfönntartás ösztönének vak csörtetése, a falánkság és fajtalan lélek, és ami velük összefügg : mohóság, hazugság, képmutatás, irigység, tetszelgés, élvetegség, állati- ság. S ezzel együtt elesnék az a földhözragadtság, mely minden idejét, erejét és leleményességét arra fordítja, ut bene sit ventri et iis quae sub ventre sunt. Milyen alakot öltene már most az a közösség, mely ilyen tagokból alakul? Nem kell nagy képzelet a felelethez. Elég ráeszmélni, mennyire igaz a nagy emberismerő megállapítása : «Einstweilen bis Philosophie die Welt zusammenhält, erhält sie das Getriebe durch Hunger und durch Liebe». Szinte bele lehetne szédülni ebbe a gondolatba : milyen társadalom volna az, amely hírét sem ismerné annak, amit a szociológusok és pedagógusok korunk nemi nyomorának mondanak. Mennyi zabolát- lanság, féltékenykedés, gyűlölség, jellemtelenség, csalás, erőszak, elnyomás szűnnék meg egyszerre és gyökeresen ! Nem kevésbbé jelentős, hogy kiapadna a gazdasági harcnak, Marx társadalmi és történelmi boszorkánymesterének forrása ; nem volna szegénység és kapzsiság, nem volna vagyonkárosítás, kizsarolás, mammon- és gépimádás ! Ezen a vonalon csak tovább kell jártatni a nekiszabadított képzeletet, s szinte fölösleges föltenni a kérdést : paradicsomot hozna-e ez? Fönt szándékkal volt mondva : az épség keresztségi hatása elvben paradicsomi állapotot hozna, és nem : «a» paradicsomot. Ez a megszorítás természetesen abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy a paradicsomi állapotnak nemcsak az a megvalósítása lehetséges, melyet a
