Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
120 BAl.ANYl GYÖRGY hogy a külső keretek megvonásával egyidejűleg minden időkre kitűzte a magyar papképzés célját is. Eszménye mindvégig a tanult és fegyelmezett pap maradt, aki egyfelől meg tudja védeni és be tudja bizonyítani a maga igazát, másfelől példájával meg tudja mutatni, hogy az evangélium nem csupán tan, hanem egyben élet is. De ez nem is lehetett nála másként ; hiszen kora fiatalságától fogva a szellemi harcok viharában forgott és a harc embere maradt azután is, hogy a királyi kegy az ország első közjogi méltóságába emelte. Ha tehát valaki, úgy ő bizonyára meg tudta ítélni, milyen fontos egy hivatása magaslatán álló papra nézve a kellő tudományos vértezet. Eleinte ugyan kénytelenségből megalkudott az alacsonyabb mértékkel is, de mihelyt tehette, azonnal áttért a nyugateurópai minták szigorúbb mértékére. Elég e tekintetben a Páz- máneum második alapítólevelére hivatkoznunk. Ebből láthatjuk, hogy mihelyt nem volt kénytelen csak számra dolgozni, papi eszményében a jámborság és fegyelem mellett rögtön mint egyenrangú követelmény tűnik fel a tanultság és tudomány. A «magyar bíboros Ciceró» nagyságának és korszakalkotó hatásának teljességéhez mindenesetre hozzátartozik az is, amit a magyar papnevelés megalapozása és fellendítése érdekében tett. Baianyi György.
